Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Bándi József

zett statement-eket, (összesítő számlakivonatokat), amelyeket azután kiküldtek a Standard New York-i központjába. E rendszer jellegzetessége az volt, hogy ha valaki elővette ezeket a vouchereket, pl. jött egy könyvelési ellenőr, vagy amikor az államosítást megelőzően vizsgálták a MAORT vagyoni helyzetét, akkor a voucherekből nem láttak semmit. Ezért az állami ellenőröknek a voucherek összes mellékletét ki kellett gyűjteni. Ezek a mellékletek szépen összefűzött kötetekben voltak könyvszerűen, keményborítóban megőrizve. A STANDARD a MAORT-hoz delegálta Emil Schuder nevű kiváló svájci közgazdászát, aki nagyon szigorúan vette, ha valaki rendetlenül készítette ezeket a vouchereket. A vouchereket és ezek mellékleteit külön páncélszekrényben őrizték. Ez a rendszer a magyar könyvvizsgálóknak vörös posztó volt, mert csak nehezen ismerték ki magukat. Az országban több ilyen rendszer nem volt. Ezt a könyvelési rendszert munkatársaimmal, akik szerencsére nagyrészt mind maortosok voltak, mint a Halmágyi Karcsi, Kelemen Gyuri, Pálfalvy Jancsi és még többen mások is, később az államosított vállalatainknál is bevezettük, mert azoknál a könyvelések zűrzavarosak voltak. Ezután szeretnék kitérni a MAORT szociális mentalitásának jellemzésére. Ennél az ismertetést a MAORT-hoz való belépésemmel szeretném kezdem. Előzőleg a Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntödénél dolgoztam, onnan kerültem a MAORT-hoz. Nekem ott 140 pengő havi fizetésem volt, itt meg mindjárt kaptam 180-at, és egy féléves próbaidő után 200-ra emelték. Ez volt az egyik jellemző körülmény. Annak idején egy bankban vagy gyárban az igazgató pl. külön lépcsőn közlekedett, és csak titkáron keresztül állt szóba a beosztottakkal. Ezzel szemben Ruedemann, az amerikai vezérigazgató közvetlen, barátságos ember volt. Szüleimmel a Margit (Bem)-rakparton laktunk, és én úgy mentem a Greshambe, - a MAORT székházba, - hogy végigsétáltam a Dunaparton. Mindig arra járt Ruedemann is hivatalba. Egy csau kutyája volt, azzaljött. A sofőrje várta a Gresham előtt, elvette a kutyát és hazavitte. Elvárta, ha előtte mentem, várjam meg. O akkor gyorsított, odajött hozzám, és keverék nyelven - magyarul-angolul - beszélgettünk. A hivatalban következetes, igényes, de emberséges volt.