Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Bándi József

BANDI JÓZSEF közgazdász A beszélgetésre 1992. február 12-én került sor Bandi József lakásán, Budapesten. Ifjúkoráról és az olajipari munkásságáról a következőket mondta el: 1917. április 1-én Budapesten születtem apai erdélyi szász családból. Nevünket 1936-37-ben magyarosítottuk, felvéve édesanyám leánykori nevét. így lettem Konstból Bandi. Édesapámnak vaskereskedése volt. Jó körülmények között élő polgári családban nevelkedtem. Itt végeztem el iskoláimat, a felső kereskedelmi iskolát is. 1939. február 19-én léptem be a MAORT-hoz (Magyar Amerikai Olajipari Rt.), ahol annak budapesti központjában dolgoztam. A központi könyvelésbe kaptam beosztást, ott az adóügyi csoportba, amelynek később vezetője is lettem. Budapesten éltem, de nagyon gyakran jártam vidékre, így élő kapcsolatom volt mindig a vidéken dolgozó munkatársaimmal. Szerencsés voltam, hogy a MAORT nagy fejlődését átéltem. Tanúja voltam az államosítás utáni időkben bekövetkezett nagy változásoknak is. Ennek során olyan dolgokba keveredtem, amelyek sok tekintetben tanulságosak voltak. Amikor átolvastam a Kovács József féle - szerintem nagyon érdekes és tanulságos - könyvet (Ötven éves a magyar kőolaj- és földgázbányászat. KFV 1937-1987), mindjárt észrevettem, hogy amikor a MAORT koncessziós engedélyéről beszélt, kimaradt abból egy nagyon lényeges rész, ami a jelenlegi körülmények között is bizonyos mértékig tanulságos lehet: Ez pedig az, hogy a MAORT koncesszióját törvényben, - az 1933/19-ik törvénycikkben - szabályozták. Ennek a szabályozásnak a tárgya nem maga a koncesszió, arra csak utaltak. A törvény lényege az, hogy a koncessziós tevékenységet nem terheli társulati adó és illetékmentes. Az úgynevezett társulati adó pótlékaként jelentkező helyi adók azonban a MAORT-ra érvényben maradtak. Ezért ki kellett számítani az eszmei társulati adót, és abból a területi helyfoglalások alapján ki kellett fizetni az egyes községeknek járó adót. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a legkisebb dunántúli helység is