Csath Béla szerk.: Zsigmondy Béla 1848-1916 (MOIM Közleményei 9; Zalaegerszeg, 1998)

Zsigmondy Béla számos helyen, ahol nem ismerte a várható kőzetviszonyokat, kis átmérőjű próbafúrásokat végzett, mint Püspökladányban, ahol a kutatófúrás "a fiatalabb képződmények alatti rétegsor pontos ismeretére adott választ a kor geológusainak". Roth Lajos, aki feldolgozta a fúrási rétegeket megemlítette, hogy ez a feldolgozási munka Zsigmondy Béla által átadott furadékminták elemzése alapján volt végrehajtható. E fúrásról Zsigmondy Béla a Magyarhoni Földtani Társulat 1880. április 7-i szakülésén számolt be: "... 40 m-ig a rétegek allúviumhoz számíthatók, ettől kezdve 209,5 m-ig levantei rétegeinek, az un. "Paludina" rétegeknek felelnek meg". Zsigmondy Vilmos és Béla munkáik során mindig gondosan összeállították és átadták feldolgozásra a fúrásokból felszínre került furadékanyagot és ily módon értékes és becses adatokkal járultak hozzá az ország földtani viszonyainak ismeretéhez. Zsigmondy Béla tudatában volt ennek szükségességéről és 1887. február 19-én egy nagyobb összeget /200 frt/ ajánlott föl a Földtani Intézet igazgatójának abból a célból "hogy a Nagy Alföld eddig létesített artézi kutaknak fúráspróbái geológiai szempontból megvizsgáltassanak", mert mint gyakorlati kútfúrási szakember ő ismerheti leginkább annak értékét, ha a technikus munkája közben biztos támpontot kap a geológiától a talajviszonyok minősége tekintetében. A Földtani Intézetben Halaváts Gyula bányamérnök geológus (4. kép) feladata lett a furádékanyag feldolgozása. A szentesi fúrás legmélyebb rétegeiből származó gazdag és kitűnő megtartású paleontológiái anyag feldolgozását és ismertetését a hódmezővásárhelyi fúrások paleontológiái anyagának feldolgozása követte. A kőzetmintákat Zsigmondy Béla ajándékozta az intézetnek, akiben Halaváts Gyula kitűnő segítőtársat talált. A későbbi elemzéseknek és irodalmi munkásságának az lett az eredménye, hogy az Alföldön artézi kutak ügyében őt is többször megbízták előzetes szakvéleménvadással.