Csath Béla szerk.: Zsigmondy Béla 1848-1916 (MOIM Közleményei 9; Zalaegerszeg, 1998)

Szénkutatási munka a század utolsó éveiben csupán a borsod megyei Tibolddarócon történt br. Majtényi József megrendelésére. 1900-1910 között szénkutatásra Bihar megyében (Nagybáród), Hevesben (Szék), Komárom megyében (Környed, Kecskéd), Nógrád megyében (Rapp-Romhány és Verőce) került sor. 1913-ban a Komárom megyei Kömye községtől DK-re a Nagysomlyó É-i oldalán, Zsigmondy 93-98 m között 5 m-es széntelepet fúrt át (4,5 m-es tiszta szénnel). (4. kép) Egy másik ponton ugyanezt a telepet 71 m-es mélységben 3,1 m vastagságban harántolta át. A vízkutató fúrás mellett - mint hallottuk - a talajkutató és hídpillér alapozásával kapcsolatos fúrásokkal is szívesen foglalkozott Zsigmondy. Ez utóbbiak közelebb hozták a hídépítéshez, és tevékenységi körét 1894-től kibővítette, a mikor a hídépítést is munkakörébe vonta. Eleinte Gärtner Ernst bécsi mérnökkel társulva működött, akit 1888-ban Bécsben tartott III. Fúrómérnökök Vándorgyűlésén ismert meg 1899. február 27-én elhunyt Gärtner, s ettől az időtől kezdve Zsigmondy Béla a hídépítő vállalkozást is önállóan végezte. 1899-ben a Margit-híd mintegy 70 m hosszú szárny hídjának aliépítményét Zsigmondy végezte. A hivatalos hídavatásra 1899. augusztus 19-én került sor. Az Eskűtéri híd budai hídfőjén észlelt mozgás okának megállapítása tisztázására a kereskedelmi miniszter egy bizottságot hívott össze, a meghívottak között Zsigmondy is részt vett. A hídfőn létesítendő ráépítmények s ezekkel kapcsolatos vámszedő házak megfelelő átalakításait versenytárgyaláson Zsigmondy Béla nyerte el.