Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)
Szittár Antal
előadást én tartottam, - elég zöldfülű voltam - ott elmondtam, hogy a maradék olaj milyen formában maradhat vissza. 4 vagy 5 tételben bizonyítottam. Dedinszky a karsztos tároló tényét, én pedig azt, hogy hogyan maradhatott vissza az olaj és hol. Tetőolajtól kezdve a kavernás maradék olajokig. Elég újszerű volt akkor, amit én mondtam. Akkor ki lett mondva az, hogy Nagylengyel a maga nemében modellezhetetlen. Fizikai modellel nem lehetett megoldani a folyamatokat, épp ezért a laborkutatás csak alapkutatásra terjedjen ki, a PVT kutatásokra kőzetvizsgálatokra stb. A felületanyagos művelést üzemileg ki kell kísérletezni. Elfogadtak egy programot, hogy üzemi kísérletet kell végrehajtani a másodlagos művelés megtervezése céljából a felületaktív anyaggal, ammóniával és gázsapkával. Sajnos, a gázsapka időben a harmadik helyre került. Ha visszagondolok, azt kell mondanom, hogy Szanka Pista is látta, érezte, hogy miről van szó. Össze tudta kapcsolni a tárolót a folyamattal. De volt és van több munkatársam, akiket nagyon nehezen tudtam meggyőzni, hogy miről is van szó. Nagyon nagy volt a tábora a másik képviseletnek, akik csak repedezett és porózus tárolót láttak. Volt még egy harmadik vonal, akik a régi budapesti SZKFI modell szerint úgy hitték, hogy kockákból áll a tároló, a porózus tömbök lapjai mentén találhatók a repedések (Doleschall-Hornyos elmélet). E mellett sokat kardoskodtak. Ezek szerint a lapok mellett vannak a repedések. A repdésekből kitermelődött az olaj, a mátrixban ott maradt, és azt gázbesajtolással olyan folyamat révén látták mobilizálni, hogy ezek a kockák belemerülnének a gázba, és a mátrixból egy ellenáramú vízkiszorítás jönne létre, így 50%át ki lehetett volna hozni a visszamaradt olajnak. Ez volt a veszélyesebb elmélet, mert ez látszólag tetszetős volt, és ott volt a gáz, csak éppen a funkciója más volt, mint ahogy ezt mi elképzeltük. Még ma is hadakozni kell ez ellen a nézet ellen. Ezzel körvonalaztam is azt, hogy hogyan indult. A kísérlet a felület aktív anyaggal teljesen eredménytelen volt, az ammonias sem hozott jóformán semmi eredményt csak tapasztalatot, ezek csak megerősítették azt, hogy itt karsztos tárolóról van szó. 1979-80-ban lett eldöntve, hogy ezt a korábban 3.-nak ítélt programot meg kell csinálni. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy kezdetben indokolt volt a mi programunkat halasztani, mert ez volt a legköltségesebb. - Meg vagy elégedve azzal ami történt?
