Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)
Dedinszky János
az ipar visszafogásának időszakában, a kormány, ill. pártintézkedések jelentősen érintették a kőolajipart is. A beruházásokat, import beszerzéseket visszafogták, a legszükségesebb műszereket, berendezéseket nem tudták beszerezni, fúróberendezéseket le kellett állítani. Ezek között volt teljesen új fúróberendezés is, melyeket költségfedezet hiányában nem lehetett üzemeltetni. Szerintünk is nagyon helyesen, akkor Alliquander Ödön kezdeményezte, hogy a berendezések ne menjenek tönkre, értékesítsék a csehszlovák olajipar részére (4 berendezésről volt szó, később ezt bűnéül akarták felhozni). Nagyon sok részletes jelentést, levelet, beadványt stb. tártunk fel, amelyben a Kőolajipari Igazgatóság és a Nagylengyeli Vállalat részletesen alátámasztotta, hogy mi kellene a pontosabb készletmeghatározásokhoz és a sűrítő ill. felderítő fúrások mélyítéséhez, a mező széleinek továbbkutatásához, nemcsak pénzügyi nagyságrendeket, hanem több oldalas specifikációkat meghatározva (beleértve a rétegnyomásmérő műszereket, magfúrókat, kitörésgátlókat, kútjavító-berendezéseket és a nagyobb mélységek fúrásához szükséges eszközöket). A főhatóságoktól, szóban magától Bérei Andortól, az OT elnökétől de a minisztérium illetékes min. helyettesétől is (úgy emlékszem akkor éppen Siska Vince volt), olyan tájékoztatást kaptunk, hogy a magasabb tervszámok felülről, elsősorban párt utasításra születtek. Ezt az állítást bizonyos mértékig alátámasztani látszott az a jegyzőkönyv is, melyet Rákosi Mátyás és kíséretének nagylengyeli látogatásakor, a helyszínen folytatott tárgyaláson vettek fel. Rákosi Mátyás a készletekről faggatta Bán Ákost, és ő elég óvatos tól-ig választ adott. Erre Rákosi újra rákérdezett, hogy ezek szerint lehet 5 millió tonnával is több. "Lássa Bán et. így nyertem 5 millió tonnát a népgazdaságnak." (Figyelembe sem vette, hogy Bán Ákos milyen feltételeket tett hozzá!) Erre Bán Ákos az általa megszokott elég nyers modorban válaszolt, ha jól emlékszem kb. az volt a lényege, hogy aki nem ért hozzá, így is felfoghatja, de ez nem piaci alku vagy kártyacsata tárgya. (Nyilván a gyorsíró még enyhítette Bán Ákos kifejezéseit, de elég nyersen és tárgyilagosan válaszolt a jegyzőkönyv szerint is.) 1956. szeptember végén a Minisztertanács részéről sürgették az ügy lezárását. Lovász Károly kollégámmal összeállítottunk egy "vizsgálati zárójegyzőkönyv tervezetet", melynek a döntő lényege az volt, hogy az