Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Turkovich György

az infarktusához, mert elsápadt, amikor megértette, hogy miről van itt szó, és akkor órákon keresztül kerestük elő, hát kereste, de hát én is segítettem abban, hogy mi a lényeg, mi a nem lényeges, összeválogatni. És összességében összeállt egy olyan anyag, amiből szerintünk az derült ki, hogy túlzott volt a megcsapolás. De ezt nem az ipar találta ki, hanem az ipar tett optimista megjegyzéseket, amit túlzottan fölmagasztalva, tovább vittek aztán pártvonalon, tervhivatal és egyéb helyeken, és onnan aztán már utasítás jelleggel jött az kvázi úgy beadva, hogy ez a népgazdaságnak olyan érdeke, hogy ha ez nincs, akkor összeomlik az ország, ezért kell azt a termelést tartani. Hát az ipar kénytelen volt végrehajtani. De azt, hogy személyi felelősség az iparon belül x-et, vagy y-t ezért terheli, ezt se én, se a kollégáim, de se a közvetlen főnökeim, osztályvezetőm, főosztályvezetőm ilyent megállapítani nem tudott. - Gyuri, végeredményben amit az ipar javasolt, hogy kellene fúróberendezés, eszköz, ez-az, amaz, arra semmi reagálás nem volt? Nem volt arra bizonyíték, hogy valakik ezt kérték? Úgyszólván semmi reagálás. - Bizonyíték volt, hogy ezt kérték? Bizonyíték volt, hogy kérték, de hogy valami történt volna, csak nagyon kis bizonyíték volt. Olyan, hogy pénzt biztosítottak, valamivel többet. Na jó, de eszközt nem. Az importot nem. Sajnos, már nem emlékszem a részletekre. Hajói emlékszem, egy Udvardi nevű főosztályvezetővel tárgyaltam részletesen az import beszerzésekről. Akkor már 1956 nyarán kezdett volna megindulni a beszerzés. Tehát amit elmulasztottak, akkor éppen kezdett jó úton haladni, biztató volt. Engem akkor ez annyiból megnyugtatott, és nem is firtattam tovább, hogy maguk a külkeres ügyintézők mulasztást követtek-e el, mert nem volt rá lehetőségük. Most hogy - abban az időben, 1956-ban - kaptak lehetőséget valamennyit, erre nem emlékszem, hogy mennyit most ügyködtek a témában. Erre határozottan emlékszem, hogy ez akkor ment, és ahogy leírtam, volt egy olyan szituáció - már nem emlékszem hogy eladták-e a cseheknek korábban a fúróberendezést, vagy nem - de az 50-es évek elején amikor leállították az ipar felfuttatását, akkor ott állt egy csomó új berendezés és szerintem nagyon helyesen azt mondta az ipar, hogy ne rozsdásodjanak itt és ne menjenek tönkre, a