Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Dr. Szurovy Géza

egy csomó dolgot. Bármit kért, mindent megkapott, hogy tudjon dolgozni. De soha semmi használható anyagot tőle nem kaptunk. Annak idején, amikor a közgazdászok (Cságoly és társai) egyre erőteljesebben kezdték hangoztatni, hogy az Alföldön nem érdemes kutatni, mert a kutatásra fordított pénzből sokkal több kőolaj lenne importálható (Bese ezt személyesen ismételten is elmondta nekem, amikor Kínában találkoztunk és azután is.) Bese megkérte őt (Papp Simont) arra is, hogy az alföldi kutatásokat bírálja felül, és tegyen javaslatokat az alföldi kutatás folytatására. Arra sem adott semmit. Azt mi állandóan éreztük, hogy senkiben sem bíznak. Ami a saját személyemet illeti, ezt igazolják azok a dokumentumok, amiket a személyzeti dossziémban találtam. A dossziét 1956-ban valaki betette a volt páncélszekrényembe. Akkor találtam meg, amikor 1959-ben Kínából hazajöttem. Ugyanakkor eltűnt a nagylengyeli megbeszélést tartalmazó munkanaplóm és Barnabás Kálmán vonatkozó feljegyzése. Mégis becsületesen be kell vallanunk, hogy nem neheztelhetünk senkire sem a politikai bizalmatlanságért, mert túlnyomó többségünk valóban nem lelkesedett a szocialista eszméknek az orosz világuralom érdekében történő eltorzításáért. Gazdasági munkánkat viszont az ország gazdasági fejlődésének az érdekében - a politikától függetlenül - igyekeztünk végezni, és meggyőződésem, amit e tekintetben tettünk, azt jól tettük. Büszkék lehetünk és büszkék is vagyunk rá. - Én nem is akartam a Papp Simon - üggyel ennyit foglalkozni, csak azért tértem ki, mert Te is benne voltál több esetben. Nem is ez volt a jövetelem célja, hogy erről ennyit beszéljünk. A következő kérdésem az lenne, hogy az első nyolc kút Nagylengyelben azt a bizonyos glaukonitos homokkövet fúrta meg. Szurovy közbevágva: az első hat. - Igen, az első hat. Én úgy vettem ki a többi kolléga szavaiból, hogy végeredményben akkor olyan olaj éhség volt, hogy ez jelentette a sikert. Akkor mondtuk azt, hogy minden rongyot kicsavartunk, hogy a terv teljesítve legyen. De nem ez volt a lényeg - a lényeg az volt, hogy attól félt Kertai, és kifejezetten Kertai -, nem Tomor, Szalánczy, akik osztották a főnökük véleményét, hogy nem szabad tovább fúrni, mert akkor