Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Turkovich György

meg alulról is. Hogy zajlott akkoriban (56-ban), azt nem tudom. Amikor én már ott dolgoztam, akkor enyhébb időszak volt, akkor általában amit a Tervhivatal elterjesztett, az ment tovább. Minisztertanácsi ülésre meghívták Bese Vilmost és a Tervhivatal elnökét, az én főnököm, Vadász Zoltán is ott volt. O elvitte az én feljegyzésemet, hogy nem lehet bizonyos mennyiségnél többet termelni, és amikor ezt elmondta, akkor az ipar 200 ezer tonnával többet rátett (Bese). Én magam nem voltam ott, de nekem Vadász Zoltán főosztályvezető így mondta el. Lehet, hogy a feltételek a velem történt egyeztetés után két nappal megváltoztak, és jobbak voltak, bár erről kétségeim vannak, de engem nem értesített senki, hogy a velem egyeztetett termelési számok felfelé változtathatók. Ez 1960 és 66 között zajlott le. Ez borzasztó kínos volt nekem, és én megfogadtam akkor, hogy az első alkalommal, amikor engem elhívnak, akkor a Tervhivataltól elmegyek, mert ennek komoly következménye lehet, ha ez gyakorlattá válik. És ez megtörtént, ez gyakorlattá is vált időnként. Termelési adatokra nem emlékszem többre, de beruházási igények, tőkés import igények tekintetében előfordult pár esetben hasonló, nem vezérigazgatói szinten, hanem ennél lejjebb. - Gyurikám, sok mindenről beszéltünk, rengeteg új, érdekes dolgot mondtál el. Nagyon köszönöm, hogy vállalkoztál erre a beszélgetésre!