Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Dedinszky János

olyan dokumentációból (jegyzőkönyvekből, levelekből, jelentésekből, beadványokból) hiteles másolatokat gyűjteni, - (eredeti anyagokat soha nem vittünk el) -, melyek a termelési lehetőségekre, ezek feltételeire vonatkoztak, ill. a felsőbb utasításokat, tervszámokat is kutattuk, melyek a termelésre befolyást gyakoroltak. A számokra és dátumokra ilyen távlatból nem is emlékszem pontosan, és felelőtlenül nem szeretnék ilyeneket leírni. Inkább a vizsgálat menetét és annak befejezés előtti állapotát szeretném hitelesen leírni. Az adatok feldolgozásánál világossá vált, hogy nagy a bizonytalanság a készletekben, és kerestük az erre vonatkozó okiratokat, valamint az esetleges feloldási lehetőségekre utaló anyagokat. Meg kell mondanom őszintén, az első időben több olyan iratot kaptunk kézhez, amelyben úgy a készletekre, mint a termelési lehetőségekre elég bő határok és optimista elgondolások tükröződtek. Kerestük, hogy vannak-e ehhez feltételek szabva, igények támasztva az ipar részéről, és milyen utasítások jöttek felülről. Felkérésük Csabai iparigazgatót, Dr. Kertai György műszaki ig. helyettest, Becze László főo. vezetőt és Bán Ákost, a Nagylengyeli Kőolajtermelő vállalat főmérnökét, és a már előbb említett felsőbb szerveket. Én magam Bérei Andorral az OT elnökével is tárgyaltam, a Nehézipari Minisztérium illetékes min. helyettesével, majd az MDP titkárságára is elmentem, de ott nem tekinthettem be az anyagokba, majd erre később kitérek, - ehhez is erősködésem árán - megszemlélés erejéig, sikerült hozzájutnunk. Csabai igazgató elhárította magáról az ügyet, így érdemi anyagokat főleg Kertai Györgytől ill. Bán Ákostól és részben Alliquander Ödöntől (a fúrási főosztály vezetőjétől) kaptunk. Az eleinte kapott anyagok alapján, bár semmi szándékosság, vagy mulasztás nem volt bizonyítható az ipar részéről, ill. annak rovására, úgy éreztük Lovász Károllyal, (mert a végén jórészt csak mi foglalkoztunk az üggyel), hogy itt könnyen felelősséget akarhatnak valakik nyakába varrni, és az anyagok egy része, ha nem együtt nézik az ipar által támasztott követelményekkel, bizonyos mértékig adott erre indokot. Közvetlen vezetőnk Malinovszki Béla o.vez., vegyész., és Kanovszki Ferenc főo.vez. bányamérnök, figyelmeztettek bennünket, hogy törekedjünk maximálisan tárgyilagos képet alkotni, és az ügyet teljes mértékben feltárni. Vizsgálatainkat tovább folytatva, kiderült, hogy az 1950-es évek elején,