Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)
Dedinszky János
tem én Gellénházán termelési főgeológus. Akkoriban még nem voltak ezek a hatáskörök, beosztások meghatározva. - A hierarchiába hogy illeszkedtetek be? Sehogy. Kaptam egy kinevezést; felelősség, hatáskör, ilyesmi nem volt rögzítve. Amikor Ákos belépett, akkor ez az egész dolog bizonyos fokig felborult. Ő okosabb volt a geológusoknál, a mérnököknél, kisugárzása volt mindenfelé, nagyon nehéz volt vele szemben bármit is mondani vagy csinálni. - A pestieknek is? Igen. - Gyakorlatilag az egész mezőt kézben tartotta? Igen. - Mi a szakmai véleményed Ákosról? Az első periódusban Ákos nagyon jól csinálta, amíg ismerkedett a mezővel, mindenkit meghallgatott. Azt kell mondanom, hogy a MASZOLAJ időkben én nagyobb szabadságot élveztem szakmailag és emberileg mint bármikor. Amikor MASZOLAJ volt, akkor a szovjet társaság mindent leblokkolt, nem ugrálhatott se a pártbizottság, se a rendőrség, senki. Mi nagy szabadságot kaptunk, hátterünk volt szakmailag is. Ha én valamit állítottam, akkor azt akceptálták. Bennem nem volt meg az a félelem, ami a régi volt MAORT-osokban uralkodott a szabotázs per után. Ők nagyon óvatosak voltak. Én nyugodtan kimondtam a véleményemet. Kijelöltem egy kutat, nem féltem attól, hogy meggyanúsítanak szabotázzsal. Miután szerencsém is volt, ez biztonságérzetet adott nekem. Sikerült függetlenséget kiépíteni magamnak. Az egyik társaság félelemben volt a főnököktől, a másik meg hajbókolt attól függően, hogy mit kívánt pártbizottság, a szakszervezet stb. Én nem voltam sem az egyik, sem a másik oldalon. Az öreg Besével mindent el tudtam intézni, nagyon jó kapcsolatom volt vele. - Komornokival? Nagyon jói kijöttünk, ő is hasonló stílusban dolgozott, mint én. Mondhatott neki a főnökség, amit akart. Ha mi ketten megegyeztünk valamiben, akkor ahhoz tartottuk magunkat. Ha tovább akartunk fúrni, továbbfúrtunk, ha magot akartunk fúratni, magot fúrtunk. Ha elkezdtek morogni, szóltam a Besének. Ez ugyanakkor nagy magányosságot is jelentett nekem és - természetesen - nagy felelősséget is. Elszigetelődtem.
