Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Zonda Pál

ZONDA PÁL okleveles bányamérnök A beszélgetésre 1992. szeptember 10-én Keszthelyen, a Helikon Szállodában került sor. - A hasonló beszélgetések előtt - melyek célja, hogy a régi szakembereket szólaltassuk meg-, elszoktam mondani, hogy nagyon sok kérdés van, amelyről a közvélemény nem tájékozott, és így ipartörténeti szempontból sok érdekes információhoz tudunk jutni. Amikor meghallottam, - még szegény Czike Gabitói - hogy jössz Magyarországra, elhatároztam, hogy alkalmat keresek a Veled való találkozásra, hiszen Te az első olajos generációhoz tartozol, sok eseménynek voltál a tanúja. Kérlek, beszélgessünk az első tanulmányaidról, majd a kanadai munkásságodról. Nagyon szívesen, semmi probléma nincsen. Tehát 1919-ben születtem Szászrégenben. Gimnáziumba Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyenjártam, ahol 1937-ben érettségiztem. Érettségi után Bukarestbe kerültem egyetemre bányamérnök hallgatóként. 2 évet töltöttem ott és 1940-ben, a bécsi döntés után, otthagytam a bukaresti egyetemet, és átmentem Sopronba. - Sopronba melyik évfolyamba kerültél, kik végeztek veled? Szilas Paliék? Nem, a Szilasék egyel lejjebb jártak. Richter Ricsi, Stoll Lóránt - voltak velem. Én igy '43-ban végeztem. Amikor 1940-ben átkerültem, megismertem Alliquander Öcsit. Az Ő révén kerültem Lispére - én egyébként mindig olajosnak készültem -, miután szólt, hapraxira kerül sorjelentkezzem nála. Ez már az első praxi idején, 1941-ben volt. Akkor már javában folyt a háború. Az utolsó évek alatt Schmólennél (Kövesi professzor) tanársegédeskedtem. 1943-ban aztán véglegesen Bázakerettyére kerültem. A fizikai gyakorlati időt és feladatokat a nyári praxik alatt teljesítettem. Amikor Kerettyére kerültem, már rendes mérnöki beosztást kaptam. - Ki volt a főnököd? Ruzsinszky Laci. Akkoriban nehéz helyzet volt, - mert 1943-44-ben bombázták meg Kerettyét. - Akkor ott voltál?