Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

Divald Kornél művészettörténész, az MTA tagja. 1901-1918 között bejárta a Felvidék több megyéjét, részletesen leírva és több száz fényképen megörökítve műemlékeiket. A magyarországi művészetről 1927ben megjelent összefoglaló művének címlapja A szepesbélai középkori templom leírásának részlete a Felvidék műemlékeiről készített topográfiájából. Bal oldalt egy rajz a szentély egyik gyámkövéről, amelyen „egy-egy erősen bemeszelt domborművű emberi alak karddal és pajzzsal kezében" található. Egy Divald Kornél által a szepesbélai templomban leírt és lefényképezett, 151 5-ből származó kehely és 16. század végi talpas kereszt Magyarország művészeti emlékei címmel a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadásában egy reprezentatív kivitelű könyv jelent meg. A kép és szöveg oly ritka harmóniáját megvalósító mű egy szinte már aszketikus kutatómunkával eltöltött élet eredményeinek méltó összefoglalása. Szerzője és a fényképek többségének készítője a MOB megbecsült tagja, Divald Kornél volt. A felvidéki fiatalember első - szűkebb pátriája reneszánsz építészetével foglalkozó - munkájára felfigyeltek a MOB-nál, s 1901-ben felkérték, hogy működjön közre a „hazai műemlékekről készülőben levő hivatalos lajstromnak" kiegészítésében. Senki nem láthatta előre, hogy a MOB talán leglelkesebb munkatársát találta meg evvel a felkéréssel. Az elkövetkező évtizedekben a Felvidék ingó és ingatlan emlékekben talán leggazdagabb - és tegyük hozzá: legkevésbé ismert - megyéit (Bars, Hont, Sáros, Szepes, Trencsén, Turóc, Zólyom) járta egészen 1918-ig szekéren vagy az apostolok lován, hóban, sárban, esőben, napsütésben. Több száz emléket írt le módszeres alapossággal, és ami különlegessé teszi munkásságát: kiváló minőségű fényképeket készített róluk. Nem ún. művészfotókat, hanem a tárgy, illetve emlék vizuális élményének minél teljesebb megragadására törekedett. De nem csak az épületek érdekelték. Leírta és rendszerezte a lakóházakban és templomokban - akár pincében vagy padláson, lomtárban - fellelt iparművészeti emlékeket is. Mindemellett jutott ideje arra is, hogy ezekből az emlékekből - amelyeket többnyire a végső pusztulástól vagy a mohó műkereskedőktől mentett meg - három városi múzeumot is berendezzen: Besztercebányán, Bártfán és Selmecbányán. Kutatási eredményeit, felfedezéseit - és az ő esetében nem túlzás a szó - sok cikkben, tanulmányban, könyvben tette közzé. Felfedező volt, mert az általa közzétett emlékek többsége így vált először ismertté a kutatás számára - bizony jelentős részüket ma már csak az ő közleményeiből vagy fényképfelvételeiről ismerjük. Hagyatéka a MOB gyűjteményének féltve őrzött kincse.