Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

A diadalív É-i pillérén elhelyezett fa szószék. Készítette Ungradt Fülöp asztalos 1808-ban. A megmenekült templom a hídra vezető' feljáró vonalába süllyesztve Egy 1900-ban megjelent eltolási terv Ruzitska Lajos építész 1935-ben közzétett terve a templom eltolására Tanácsa és nyomában a főváros közgyűlése a templom lebontását. A MOB ekkor - érzékelve a közhangulat megváltozását - határozott hangon arra hívta fel a miniszter és a főváros figyelmét, hogy a templom egészben vagy részben történő lebontása az 1881. évi törvény értelmében csak a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyével lehetséges. Csak a MOB és a miniszter döntheti el egy épület bontása előtt, hogy az műemlék-e vagy sem. Erre sem a fővárosnak, sem a Közmunkatanácsnak nincs joga. A határozott állásfoglalás végül sikerrel járt. Az 1910ben műemlékké nyilvánított templom művészeti értékeit immár a közvélemény is felismerte, s az épület a híd vonalába süllyesztve érintetlenül fennmaradt. Az építésztársadalom egy része soha nem fogadta el ezt a helyzetet, s 1935-ben újból felvetődött a templom eltolásának kérdése.