Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

Rimely Károly besztercebányai püspök levélben folyamodott a zólyomi várat kezelő MOB-hoz a várkápolna eredeti rendeltetésének visszaállítása érdekében. A I. Lajos király által Zólyomban emeltetett királyi rezidencia építése összefüggött az uralkodó lengyel orientációjú külpolitikájával. A királyi központokból, Budáról, illetve Visegrádról Lengyelországba vezető út É-on a Garam, ÉK-en a Sajó folyó völgyében vezetett. Buda és Krakkó között félúton egyfelől Zólyomban, másfelől Diósgyőrött épült ki egyegy reprezentatív pihenőhely. A szabályos alaprajzú, belsőudvaros palota a török kort viszonylagos épségben élte túl, de a 19. század végére erősen lepusztult. Az épület 1888-ban az Igazságügyi Minisztérium kezelésébe került, 1894-ben a VKM 3000 koronáért megvásárolta, és a MOB kezelésébe adta. Belső helyiségeit, közöttük a kápolnát raktárként használták. A várudvar Ny-i árkádos folyosója A raktárként használt emeleti nagyterem 1910 előtt A várudvar a késő reneszánsz árkádokkal A falkorona késő reneszánsz pártázata az 1910-es helyreállítás után