Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)
A Pest-Buda-Óbuda egyesítésével létrehozott főváros, Budapest új közigazgatási szervezetében működő Fővárosi Közmunkák Tanácsának első nagyléptékű helyreállítása a budavári Nagyboldogasszony-templomé volt. A Schulek Frigyes tervei szerint 1874-ben megindult munka kezdetben a Ny-i homlokzat kijavítására korlátozódott volna, de hamar kiderült, hogy az egész épület felújításra szorul. Az 1894-ig tartó munkálatok felügyeletét a MOB, a VKM, a Katolikus Egyház és a főváros közösen látta el egy e célra létrehozott bizottság, a Budavári Főegyház Építési Bizottsága útján. A helyreállítás költségeit a VKM által kezelt vallásalapból és az egyházi műemléki alapból fedezték, a szintén Schulek-tervek alapján készített berendezés költségeit pedig a főváros mint „kegyúr" vállalta magára. A közismerten Mátyás-templomnak nevezett épület helyreállítása környezetének rendezésével, a Halászbástya építésének 1896. évi befejezésével zárult le. A templom D-i bejárata a purista restaurálás után. Az erőteljesen kiegészített, átfestett és aranyozott timpanondombormű Mária halálát ábrázolja. A templomnak a pénzügyminisztérium és a jezsuita rendház hatalmas épülettömbjei közé szorított Ny-i homlokzata az átépítés előtt A templom DNy-i nézete az újjáépítést követően A székesfehérvári ásatások során feltárt királysír, III. Béla és felesége síremléke részére kialakított kápolna a templom É-i oldalán. A sírkápolna historizáló enteriőrje a király uralkodásának idejéből vett díszítőelemek idézeteiből építkezik. A templom többszörösen átépített D-i homlokzatának középső szakasza az újjáépítés előtt. Bal oldalt széles karimájú kalapban, hosszú szakállal maga Henszlmann áll.