Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

Möller István a zsámbéki premontrei prépostsági templom állagmegóvása során új elveket honosított meg a magyar műemlékvédelemben. A 13. században épült, 1763-ban földrengés által romba döntött zsámbéki templom maradványai a 19. század utolsó negyedére végveszélybe kerültek. Möller István a rendelkezésre álló kevés pénzből hosszú időre biztosítani tudta a rom állagát. A mindent újjáépíteni akaró előző építészgenerációval szemben az eredeti maradványokat, csorbult kőfelüleA zsámbéki premontrei kolostor templomának romjai DK-ről 1882ben, az 1889. évi helyreállítás előtt. Az előtérben látható leomló löszfal és az aljába vájt, az épület alapjai alá nyúló pincék végveszélybe sodorták a romokat. Az omlásveszélyes falakat és alapokat Möller István 1889-ben aláfalaztatta. A torony alatt 7 m mélységig kibányászott üregben a munkások megnyugtatására a munka egész ideje alatt ő maga is jelen volt. A D-i hajó a D-i mellékapszissal, az előtérben Csányi Károly építész műegyetemi tanítványaival A D-i hajó a D-i mellékapszissal, a Möller-féle, ideiglenesnek gondolt téglafalazatokkal. 1889-ben ennek az épületrésznek a teljes biztosítására már nem volt elegendő a rendelkezésre álló összeg, ami később meg is bosszulta magát: 1931-ben egy ív beomlott, és ez indította meg az 1930-as években végzett, még Möller István által elkezdett, majd halálát követően Lux Kálmán és Lux Géza által vezetett újabb helyreállítások folyamatát. A templomrom ÉK-ről a helyreállítást követően. A K-i oldal téglából falazott, bravúros megtámasztása ma is jól betölti feladatát.