Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

Nagyharsány (Baranya megye) 19. századi présházainak egyike ma bormúzeumnak ad otthont, s mint ilyen az ún. viIlány-siklósi borút egyik állomása. Ennek az uszódi (Bács-Kiskun megye) lakóháznak a tornácán a fatartókat utóbb téglaoszlopokkal váltották ki. Az 1890 körüli épület ma Benedek Péter festőművész életművének bemutatóhelye. A tájházak nemcsak a magyarság, de az országban élő nemzeti kisebbségek kultúrájának őrzésére is hivatottak. Képünkön a tótkomlósi (Békés megye) szlovák tájház szobai kemencéje. Az állami tulajdon megszűntével a tájházak új, fenntartásukat forráshiány miatt biztosítani nem tudó tulajdonosokhoz kerültek. Megmaradásuk érdekében az OMvH 1993-ban elkészítette a „Helyreállított népi műemlékek hasznosítási tervjavaslatá"-t. Ebben a tanulmányban az egész ország területén felmérték a múzeumi rendeltetésű népi épületállományt. Meghatározásra került az az éves támogatási összeg, amely biztosítaná távlatban az épületek fennmaradását. Annak érdekében, hogy a helyreállított objektumok mielőbb bekapcsolódjanak az idegenforgalom vérkeringésébe, információkat kértek a tulajdonosoktól arról, hogy milyen kulturális rendezvényeket tudnának a tájházakhoz kapcsolódva tartani. A források biztosítását követően a tájházprogram 1996-ban indult útjára. Kölesd (Tolna megye), Petőfi-emlékhely. Az eredeti állapotában megőrződött ún. borjádi méhes az 1845ben - barátja, Sass István meghívására - itt vendégeskedő költő kedvelt tartózkodási helye volt.