Tamási Judit szerk.: Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltat, A millenniumi műemlékhelyreállítások lexikona (Budapest, 2000)

O ESZTERGOM (KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE) VÁR Az esztergomi vár az ezredik születésnapját ünneplő állam születési helye. Itt alakult meg és működött az egyházi és világi főhatalom, az érsekség és a királyság. Itt állt a Szent István vértanúról elnevezett templom, a fejedelmi, illetve királyi kúria és az érsek palotája. A hagyomány szerint ebben a palotában született Szent István, valószínűleg itt keresztelték meg és koronázták királlyá. Ugyancsak itt élt első érsekünk, Szent Adalbert is. A mai, D-i palota területén már a 10-11. században álltak erődítések és más épületek, de a 10. századi székhely épületei minden valószínűség szerint É-on, Szent István vértanú temploma körül csoportosultak. Ennek szomszédságában épült fel az első érseki palota is. A ma is álló D-i palotát III. Béla építtette. Ez az együttes a D-i ún. Fehér-torony körüli lakópalotából és kápolnából állt. Ehhez É-ról konyhák és egy nagyméretű terem csatlakozott. A nagyterem végében álló ún. kis román palotával egy nagy udvar körül U alakú beépítés alakult ki, amelyet várfal zárt el a vár más területeitől, így a rezidencia zárt tömböt alkotott. A palota IV. Béla idejében a vár egészével az érsekek tulajdonába került. A hosszú és bonyolult, ma még minden részletében nem teljesen ismert építéstörténetből itt annyi emelendő ki, hogy a későbbi építkezések nagyságrendűket tekintve már nem haladják meg a III. Béla által meghatározott kereteket. A középkor végére kialakult palotakomplexum az ország második legnagyobb és legjelentősebb épülete volt. Az újkori, 18-19. századi építkezések tovább folytatták az ostromok kezdte pusztítást, míg a Bazilika építése a palota maradványait is csaknem teljesen eltörölte a föld színéről. A föld alá rejtett palota megtalálását 1934-ben egy véletlennek köszönhette. A harmincas években feltárt palotarész ma látogatható tereit Lux Kálmán állította helyre az 1938-as Szent István-évre. Az 1970-es, 80-as években programtervek igyekeztek feltárni a rekonstrukció lehetőségeit, de megvalósításukra nem került sor. Végül 1994-től, részben a millennium közelsége, részben egyes részek életveszélyes állapota gyorsította fel az eseményeket. A tervezés a már évtizedek óta itt folyó helyreállítási munkákat tervező OMF-re, illetve a tervezői vonatkozásban jogutód ÁMRK-ra hárult; a tervek 1996-tól folyamatosan készültek. A feladatokat egy hosszú távú (2000 utánra is kiterjedő) és egy rövidebb időszakra (2000-ig ) vonatkozó programban foglaltuk össze. A hosszú távú program a várhegy egészén és környezetében adódó feladatokat tartalmazta, a rövid, ún. millenniumi program viszont csak a múzeum területére vonatkozott, és a 2000-ig teljesíthető célokat határozta meg. E program egy olyan korszerűbb múzeum megteremtését célozta, amely az újonnan helyreállított palotákban és az új kiegészítésekben a múzeológiai-közművelődési célokon túl kulturális szolgáltatások céljaira is megfelel. Tartalmazza a régi múzeumrész felújítását és az új kiegészítésekben a szükséges technológiai, technikai háttér biztosítását. Kissé részletesebben: a régi múzeum területén (a palota legértékesebb részében) hagyományosabb értelemben vett múzeum, az ún. kaszárnyában kiállító- és konferenciatermek, valamint kőtárak, az ún. kis román palotában időszakos kiállítóterek és kiegészítő funkciók kapnak helyet. A kialakított nagy udvar további szabadtéri rendezvényekre is lehetőséget biztosíthat. Az építészeti célok közt első volt a belső forgalmi kapcsolatok megteremtése. Ugyancsak egyik alapvető szempont volt, hogy a kiegészítésekkel a palota tömbszerű, zárt egysége visszaálljon, ismét világosan elkülönüljön a vár többi területétől. Erre az a megoldás tűnt a legalkalmasabbnak, ha a meglévő épületeket az egykori beépítési szerkezetnek megfelelően kiegészítjük, egyben visszaállítva az erődítések, kapurendszerek és a palotatömb hiányzó kapcsolatát. Az új épületek egyúttal alkalmasak a szükséges technika, gépészeti technológia befogadására, egyben a régi épületrészek kímélésére. A program indulásakor ( 1997) csak a nemrég helyreállított falszorosok-kaputornyok voltak megfelelő állapotban. A kaszárnya összeomlás előtti pillanatait élte. Beázás miatt előrehaladott pusztulási folyamatokkal találkozhattunk a kazamatákban, a kis román és a lakópalota területén. A kápolna és a Vitéz stúdió egyes freskói súlyosan károsodtak, némelyeket - ideiglenesen - el is kellett távolítani. Az első évek kiviteli munkái ennek a helyzetnek a felszámolására szorítkoztak. 1998-ban átadtuk az első szakaszt (konyhák-teraszok területe). 1999 elején elkészült a kis román palota, az év végén az ún. várfal-trafóház és az összes külső közmű. Ugyancsak az év végén indultak a múzeumi szárny kőrestaurálási munkái. 2000-ben tervezzük elindítani a falképrestaurálási munkákat és befejezni a nagytermet a kaszárnyában. Ezt egészíti ki az új Nagyudvar kertészeti rendezése. Ma már látható, hogy a millenniumi programban kitűzött célokat nagyrészt sikerülhet megvalósítani, bár a múzeumi szárnyban a munkák épp csak megindultak, és a kazamaták is csak szerkezetkész állapotban maradnak. A programot teljes mértékben a központi költségvetés finanszírozza, az illetékes szaktárcákon keresztül. GÁL TIBOR