Tamási Judit szerk.: Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltat, A millenniumi műemlékhelyreállítások lexikona (Budapest, 2000)

PROGRAMOK O SZENT ISTVÁN-BAZILIKA AII. Lipót császár koronázásának emlékére Lipótvárosnak nevezett városrészben 1817-ben emeltek először templomot Zitterbarth János tervei szerint. A végleges, monumentális templom építésére 1845-ben kapott megbízást Hild József. Hild klasszicista épületének először a szentély mögötti félkör alakú része készült el, amelyet 1860-tól ideiglenes templomként is használtak. Hild halála után Ybl Miklóst bízták meg a munkálatokkal, aki több hiányosságot fedezett fel a terven és a már elkészült épületen, s Hild eredeti elképzeléseit több ponton módosította. Több hangsúlyos épületrészt - a kor ízlésének megfelelően - neoreneszánsz stílusban tervezett, s evvel tovább gazdagította az épületet. A Bazilikát Ybl halála után Kauser József fejezte be; 1905-ben szentelték fel. Külső és belső díszítését a legjelesebb képzőművészek készítették. így a szentély és a kupola külső szobordíszei Fessier Leó, a bronz főkapu és az apostolok domborműve Szamolovszky Ödön müve. A templombelsőt Than Mór, Székely Bertalan, id. Vastagh György, Benczúr Gyula, Feszty Árpád, Lötz Károly mozaikjai és képei, Stróbl Alajos, Fadrusz János, Mayer Ede, Pátzay Pál, Ferenczy Béni szobrai díszítik. 1948-1949 között id. Csonka Pál és KismartyLechner Jenő tervei szerint állították helyre. Az eltelt időben azonban a növekvő légszennyeződés miatt a homlokzatok, kodíszek, szobrok, melyek puhamészkőből készültek, egyre erőteljesebben mállani kezdtek. Miután a csapadék-elvezetés több helyen is károsodott, illetve eldugult, ez újabb beázásokat és szétfagyásokat okozott. A fémből készült szobrok sem bírták az időjárási viszontagságokat és erősen korrodálódtak. A gombásodás, a nedvesedés és a légszennyeződés a templom belső terében is kárt okozott, elsősorban a falfestmények és mozaikok állapotában. Ezek nagy felületeken elváltak a faltól. Károsodtak a fából készült berendezési tárgyak is. Az észak-déli metró alagútjainak építése több helyen falelválásokat és repedéseket okozott. A statikai problémákat tetézte a vízzel átitatott részek folyamatos szétfagyása. Mivel a romlás nem lineárisan, hanem hatványozottan nőtt az évek alatt, az épület egyes részein balesetveszélyessé, sőt életveszélyessé vált. Az 1980-as években a rekonstrukciót már nem lehetett tovább halogatni. A helyreállítás 1985-ben kezdődött meg a kormányzat által biztosított pénzügyi keretekből, mivel annak becsült költségei az egyház anyagi lehetőségeit messze meghaladták. A feladatok komplexitása és nagysága miatt ez a munka előreláthatóan 2005-ig tart. Már elkészült a nagykupola és a szentély feletti ún. apostolgaléria, valamint a dunai homlokzat toronypárja. Megújult a vízelvezetés, megtörtént a légszennyeződés miatt károsodott kőfelületek cseréje, és sikerült megszüntetni a gombásodást. Az eredmények lehetővé tették, hogy megkezdődjön a templombelső restaurálása is. Most folyik a kupolát hordozó dob, a főhomlokzat és a kistornyok helyreállítása. A templombelsőben folytatódik a falképek és mozaikok restaurálása. Az NKÖM költségvetésében a fejezeti kezelésű előirányzatok között e munkára 1999-ben 900 M Ft, 2000-ben 1 Mrd Ft állt, illetve áll rendelkezésre. DERCSÉNYI BALÁZS