Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

MŰHELY - Nováki Gyula: Kuruc kori várak, sáncok Dunaföldvár – Solt – Dunakömlőd térségében

3. Dunaföldvár, Bottyánsánc. Felmérés: Nováki Gyula, 1990. fele szimmetrikusan azonos formát mutat. A sánc a két, nyugat felé kiugró, hegyes szögben végződő bástya után mindkét végén a szakadékig meggörbülve zárja le a területet. A bástyák hossza 40, szélessége 30 m. Az erőd nyugati oldalának közepén 18 m felső szélességű kapu szakítja meg a sáncot. Egy-egy kisebb, 8 m felső szélességű kapunyílás a déli és északi sáncvonalban is van, utóbbihoz sánccal védett út vezet fel az árokból. A keleti oldalon középtájon meredek, nehezen járható vízmosás vezet le a Dunapartra, megszakítva a függőleges szakadékot. Az erőd belső területének hossza (a szakadék vonalában mérve) 194, legnagyobb szélessége 95 m. Északi oldalát mély, vízmosásos árok választja el a következő dombon lévő bronzkori földvártól. Dunaföldvár vára A város belterületén lévő egykori vár valószínűleg a 15. században, Mátyás király uralkodása idején, a középkori bencés kolostor megerődítésével alakult ki. Területe azóta teljesen beépült, a felszínen csak a ma is álló torony áll még, melyet a 16. század elején építettek. Mai nevén „Csonka torony", vagy „Török torony"-ként ismert. (4. ábra) Az 15291686 közötti török uralom alatt a Duna menti „párkányok" (palánkvárak) sorában fontos helyet foglalt el.

46 Evlia Cselebi 1663. évi utazása során leírta a várat. Eszerint háromszoros tömésfal és két igen mély árok védte két kapuval, és „toronybástyákat" is említ. Külvárosát szintén tömésfal-kerítés övezte. Hasonlóról szól Paks körül is.

47 Ugyanebben az évben járt itt Ottendorfer Henrik, aki egyszerű vázlatot is rajzolt a várról. A vázlat és a leírás szerint a központi várrész palánkkal, a mellette lévő nagy település pedig kerítéssel