Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)
MŰHELY - Szabó Tekla: Az őraljaboldogfalvi falfestmények feltárása és korabeli másolataik
szélén egy másik szakállas tanítvány látható. Jobbról három kisgyerek piros szőnyegeket terít Krisztus elé. A Megváltó Jeruzsálem városa felé siet, amit egy bazilikális elrendezésű épület jelez. A város kapuja előtt három, a keleti szerzetesekre jellemző fejfedőt viselő, szakállas férfi várja. Az első áldó mozdulattal üdvözli Jézust. Fehér kitont és piros himationt visel. A háttérben két kisgyereket látunk, amint pálmafára csimpaszkodva szemlélik az eseményeket. A szereplők a piros különböző árnyalataival festett kitont és himationt viselnek, kivételt csak az egyszerű fehér tunikába öltözött kisgyerekek képeznek. Péter himationjának fehér-piros csíkos szegélye van. A dicsfények pirosak, dupla sötétpiros és fehér kontúrral. A fehér szamár keskeny és kecses lába dekoratív felületet képez. Krisztus lábának anatómiai formáit kihangsúlyozza himationjának redője. Az eléje terített szőnyeget hármasával csoportosított gyöngyök, valamint geometrikus és növényi hímzett csíkok díszítik. A jelenet zöldes hátterében, baloldalt sziklás táj bontakozik ki. Jobbról az épületet zölddel és pirossal megformálták meg. A talajt hármasával csoportosított gyöngyök díszítik. Állapot: A jelenet erősen megrongálódott és nehezen kivehető, főleg a jobb oldalon. A vakolatréteg lepergése, karcolások nyoma, a festékréteg leválása és kikristályosodása zavarja a képfelület egységét. Forrásértékű rajzok: A freskó szerepel az Sztehlo Otto által már 1873-ban készített kis méretű felmérési rajzon az északi oldal falképeiről (5. ábra) valamint az ugyanakkor készített természetes méretű másolatokon is. Sztehlo több személyes megjegyzése is olvasható rajta, ezek a színekre valamint a freskó állapotára utalnak. Többször találkozunk a „fehér" szóval: a szamár farán és a gyerekek ruházatán. „Veres" az első szerzetes ruhája és a háttérben levő épület fedele. Az apostolok himationja „piros" és „barna", Krisztus ruhája szintén „piros". Péter lába alatt a talaj „fehér", de arrább már „zöld", a szamár előtt „veres" és „halványveres". Az ég „kék" egy kis részen. A sziklás táj „világos veres"-sel, „halvány veres"-sel, „zöldes-fehér"-rel, „piros"-sal és „fehér"-rel van megfestve. Hasonló színek szerepelnek a Jeruzsálem épületen is. A pálmafa törzse kezdetben „barnás veres", majd „zöld"-re vált. A freskó rossz állapotára utal a „lekopott" és a „leesett" megjegyzések Krisztus feje és a fára felmászott gyerekek közötti részen. A bal oldali kisgyerek jelenlétére csak egy kezet ábrázoló részlet utal, a félreértések elkerülése miatt „kéz" felirattal. Forrásértékű leírás: Anca Bratu szerint 49 Krisztust a művész félprofilból és nem szemből ábrázolta, és habár megemlít egy fejfedős szereplőt a kép bal oldalán, nem tesz említést a kíséretéről és a mögöttük levő épületekről. Krisztus elé - leírása szerint - csak egy figura terít szőnyeget, és nem három göndör hajú kisfiú. A legfontosabb hiányzó részlet mégis a két fára mászó gyerek alakja. Ugyancsak ignorálja a sziklás tájat a jelenet hátteréből és a talaj hármas gyöngyökkel való díszítését. Krisztus levétele a keresztről 50 ( 12. ábra) Leírás: A diadalív utolsó jelenetének kompozícióját a halott Krisztus testének diagonális helyzete határozza meg. Mária a jelenet második síkjában helyezkedik el. Karjaival átöleli
