Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

MŰHELY - Forrai Kornélia: A szombathelyi Romkertben lévő ún. Oktogonálé mozaikpadlójának kutatása

5. Szombathely, Romkert, Oktogonálé. A szemcsék felületére kirakódott kalcit páncél. Fotó: Forrai Kornélia, 2001. A mozaik alapozása megfelel a klaszszikusnak tekinthető, a római korban általánosan alkalmazott padlóalap típusának. Az alapozást mindig gondosan készítették el. Az eredeti padló szó, a „pavimenta", vert illetve döngölt padlót jelent, mivel a földet először ki kellett egyengetni, majd az erre felhordott kavicsot és cseréptörmeléket ismét ledöngölték. Csak ezután öntöttek rá mésszel kevert puzzolánt, mely által megkötött, tömbbé szilárdult az alsó réteg. Ez tekinthető a padlóalapozás leggyakoribb módjának, az idők folyamán azonban fejlődött, változott helyszíntől, korszaktól függően. Más rakta az alapot és más készítette a mozaikot. Az apró kövekből készült mintát közvetlenül egy mész, puzzolán, homok, téglapor keverékéből álló masszába, a helyszínen rakhatták, mert elég lassan kötött ez a habarcs, de általánosan elterjedt a műhelyben előre kirakott és kiöntött képek beépítése is. A fugázást szintén a befejező masszával végezték. Az oktogonále alapja (2. ábra) homokos földre (V.) helyezett kb. 8-10 cm vastag, vakolatba ágyazott kavicsos cseréptörmelék (IV.) Rajta egy kb. 2-3 cm meszes keverék (III.) található, melynek szemcsemérete jóval finomabb. A mozaik (I.) rögzítésére szolgáló, kb. 1 cm vastag beágyazó vakolat (II.) Kriston László fizikus vizsgálatai szerint

13 kalcitos kvarc, amely mészkőport

14 is tartalmaz. Ez alapján feltételezhetjük, hogy a padlót talán még a használat idején javították. A károk keletkezésének legfőbb oka a védőépület tetejének szerencsétlen konstrukciója, melyen keresztül az esővíz - a többszöri foltozgatás ellenére - a fal belső oldalán közvetlenül a mozaikra folyt. (3. ábra) Az épületen körbefutó ereszcsatornából a talajra ömlő víz visszaszivárog a falakba, amelyek szigetelése nem megoldott.

15 Az egész Romkertben folyamatosan magasan álló talajvíz alulról szétáztatta és állandóan nedvesen tartja a terazzot. Az egyébként is hiányos szellőzést tovább nehezíti a fűtőcsatorna nyílásának (biztonsági okokból történő) elfalazása. Az állandó hőmérsékletváltozások, de leginkább a nedvesség, eső- és talajvíz állandó jelenléte a szemcséket összetartó természetes cementet kioldotta, miáltal morzsalékossá vált a padlózat alapja. (4. ábra) A sókat és az oldatba került kötőanyagot a kőszemcsék felszínén rakta le, a felületen helyenként egészen vastag páncélréteget képezve.

16 (5. ábra) A sókristályok jelenléte odavonzza a nedvességet, újrakristályosodásuk tovább lazítja a szétázott terrazzot,