Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

MŰHELY - Tolnai Gergely: A komáromi erődrendszer műemléki szemmel

9. Komárom, erődrendszer. Az Igmándi erőd alaprajza. Rajz: Tolnai Gergely, 2001. A tervezési koncepciónak megfelelően a távolharc ütegeket még az erőd területén helyezték el, de már nem mélyen lesűlyesztett állásokba, hanem az erőd külső védműveinek tetejére.

33 A lövegállásokat egymástól elválasztó, nagyméretű, földdel borított raktárak máig megtalálhatóak az Igmándi-erőd sáncain. (Az ilyen erődöket, melyeknél a mellvédek tetején vannak elhelyezve a lövegek, nevezi a szakirodalom „Artilleriefort"-nak, ellenben ha a távolharc-lövegek a kaszárnyatömb tetejére kerülnek, akkor nevük „Hochwallfort".

34

) Mivel az elhelyezhető legénység létszáma jelentősen csökkent, az általuk működtetett fegyverek mennyisége már elégtelen volt az erőd teljes körvédelméhez. Míg a korábban felépült egységek (Például a Monostori- vagy a Csillagerőd) bármilyen irányú támadásnak egyformán ellen tudtak állni, addig ennek az erődnek a torokoldalára ablakok nyílnak a kaszárnyából - hiszen ellenállni már csak egy rendszer részeként tudott, amikor a szomszédos elemek biztosították a saját hátsó homlokzatát. A bejárata előtt épített hatalmas, ravellinre emlékeztető elővédműve (10. ábra) csak a közelharcban volt használható, az ostromlövegek lövedékei elől nem fedezte a mellette nyitott ablakokat.

35 Jelenleg ennek az összetett, s meglehetősen sokoldalú képet mutató erődrendszernek a nemzetközi műemléki védelméről gondolkodnak. A szlovák-magyar közös védelem gondolata nem új: felmerült ennek lehetősége már az Aggteleki karsztvidék, a Baradla-