Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)
ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Monok, Andrássy-kastély. A falképek konzerválása (Juhász Györgyi - Lángi József)
kány fut végig, melyet középütt konzolok, a sarkokban márványozott törzsű faloszlopok támasztanak alá. A falsíkokat különböző színű márványozott felületek tagolják. Középen egy-egy festett urnát látunk virágcsokrokkal. A márványozott betétekben a négy elemet szimbolizáló puttók alakjai elevenednek meg. A nyugati falon egy szökőkút alatt játszó figura a Vizet, párja, a kalapáccsal sziklát zúzó, a Földet szimbolizálja. A keleti oldal karikát tartó puttója a Levegőt, míg párja, a robbanni készülő gránátot tartó, a Tüzet jeleníti meg. Az ablakbélletek ornamentális festést hordozó vakolata a falazat teljes átázása miatt nagyrészt elpusztult. Ezek a hibák nem a 1950-es években keletkeztek, hiszen már a 20. század első felében is gondokat okoztak. A teremsor ajtónyílásait 1955-ben befalazták, de előtte még a gerendavázas vaktokot is eltávolították. A lábazat két vízszintes sávból áll, a felsőn zöld alapszínen kazettás osztású, szürke mezőket látunk. Az alsó sávban barna és okker színnel rokokó mustrát festettek. Ennek állapota ugyan igen rossz, a sok sérüléstől a minta rendszere nehezen kivehető, viszont teljesen megegyezik Lieb másik munkáján - az edelényi kastély egyik termében - látható mustrával. Érdekes jelenség, hogy a festő mindig friss keverésű színekkel dolgozott, így más-más tónust használt az egyes felületeken, tehát a napi varratoknál a területek élesen elválnak. Ez mind a díszteremben, mind a kápolnában jól megfigyelhető. A falképek freskótechnikával készültek, s csak helyenként vannak szekkóban befejezve. A vakolat összetétele mész és finom szemcséjű, de érdes homok keveréke, kötése nem túl erős, sérülékeny, helyenként porlékony. Eredetileg két rétegben hordták fel, közülük az átlagosan 2 centiméter vastag, kiegyenlítő alapvakolat szilárdabb, keményebb. A simítóréteg vastagsága sehol nem haladja meg az 5 millimétert, de átlagosan csak 2-3 milliméternyi. Kötése közepes erősségű, ahol már sérülés érte, ott könnyen porlad. Ahol viszont ép, ott jó megtartású. Ezért a mechanikai sérülésektől fokozottan óvni kell! A boltozatot az 1955. évi helyreállítás előtt sorozatos beázások érték, így az erkély felőli oldalon hatalmas felületen feltáskásodott és levált a vakolat. A mennyezeten több helyen találtunk 10-20 cm átmérőjű feltáskásodást, melyek ugyan még nem nyíltak meg, de hólyagszerű felpúposodásuk körülbelül 5-8 cm magas volt. Az 1955-ös helyreállítás során a meggyengült részeket, a szétnyílt feltáskásodásokat egyszerűen eltávolították, és cementes vakolattal pótolták. Ennek felhordásakor, a gúzolás során cementes lével alaposan lefröcskölték a freskókat. Sajnos ezek a fröcskölések annyira hozzákötöttek a falképhez, hogy eltávolításuk esetén a festett felület a legnagyobb gondosság ellenére is megkopna. A tető 1980-as évek végén történt cseréje óta beázás nem mutatkozik. A lábazat alsó sávja a tornatermi használat során nagyrészt elpusztult. Jelentős sérüléseket okozott a falképekben a nyílászárók kibontása, cseréje is. A kosáríves lezárású kályhafülkéket fentről lefelé körülbelül 80 cm magasságban téglával kifalazták, félkörívesre szűkítették, vállainál az eredeti felületet is durván megvésték. A falképeken semmilyen későbbi átfestés nem volt található, az eredeti felületet csak két évszázados, poros szennyeződés fedte, illetve a képzőművészeti alkotótáborok idején kisebb felületekre festettek különböző technikákkal „ecsetpróbákat". A kastély nyugati szárnyában kapott helyet a kétszintes belmagasságú kápolna. Falképei átfestés, berendezése átalakítás nélkül vészelte át az elmúlt időket. A boltozat kronosztichonja szerint a kifestés 1770-ben készült:
