Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Martonyi, Háromhegyi pálos templom- és kolostorrom (Juan Cabello - László Csaba - Simon Zoltán)

melyet a kutatás során a szentélylépcsőben találtunk meg. A sírboltok fölötti hajófalat a Lónyayak és a beházasodott családok festett címerei díszítették. Egy régebbi feljegyzés szerint egy 163l-es évszám keltezte őket, ami nemcsak a címerek, hanem valószínűleg a sírépítmények, így a címeres kő korát is megadja. Ezzel egy időben kapta a szentélybelső és a templom külső homlokzata azt a virágdíszes kifestést, amit az ófehértói, vámosatyai, csarodai vagy marokpapi templomból is ismerünk. 1657-ben lengyel seregek pusztítottak a faluban, talán ekkor pusztulhattak el a hajóbeli síremlékek is. Ezeket végleg lebontották és feltöltötték, és részben a bontott anyagból elkészítették a szentély alatti kriptát. A hajóban a középkori padlószintet ezután lesülylyesztették, így az eredeti szintet ma már csak az alapozási padka adhatja meg. Az új meszelt vakolatot a hajófalakon több helyen megfigyelhettük, kihajlása meghatározza az új járószintet (a három sírépítmény visszabontása már a kihajló vakolat szintje alatt volt). A jelentősen megemelt szintű szentélyhez felvezető lépcsőbe másodlagosan beépítve került elő az északi sírépítmények egyikéhez tartozó (fentebb említett) Lónyay-címerkő. Az új kriptát lefedő dongaboltozat és annak feltöltése már eltakarta a szentély festett oldalfalait és az elfalazott sekrestyeajtót (ez utóbbi küszöbgerendáját is kihúzták, aminek csak a fészkét lehetett már megfigyelni). A kripta belsejében két párhuzamos, észak-déli irányú térdfal volt a koporsók elhelyezésére. A lejáratot valószínűleg befalazva tartották, és csak újabb temetkezés alkalmával bontották ki. A kriptában már csak néhány koporsó- és ruhamaradványt figyelhettünk meg. A mai szószékkosár alatt feltártuk a korábbi szószékalapozást. Az ehhez tartozó építési szint (-30 cm) a szentély alatti kriptába levezető lépcső legmagasabb lépcsőfokához csatlakozott. A 18. században átlag 16 cm vastagságban feltöltötték a régi járószintet, és elkészült a hajót egységesen borító téglapadló. Ez egyidős a mai - felirata alapján 1776-ban készült - szószékkosárral és a felvezető lépcsővel. A faberendezés többi része és a fedélszék szintén ez idő tájt készülhetett, ennek a nagy építkezésnek a végét jelezheti az 1781-ben épült, külön álló fa harangtorony, Kakuk Imre ácsremeke. Bartos György - Fülöp András MARTONYI, HÁROMHEGYI PÁLOS TEMPLOM- ÉS KOLOSTORROM A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Martonyi falu felett, a hegyek között felépült kolostort 1341-ben alapították a Tekesfiak. Pusztulása feltehetően a 16. század közepe táján következhetett be. 1998-ban és 2000-ben a régészeti kutatás során a poligonális szentélyzáródású templom közvetlen környezetében húzódó feltöltést távolítottuk el, melynek eredményeként láthatóvá váltak a lábazati párkányok, a szentély, a sekrestye és a káptalanterem falainak külső síkjai, továbbá sikerült meghatároznunk a támpillérek méreteit és formáit.