Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Lónya, református templom (Bartos György - Fülöp András)

egyik oldalszárny végében. A kápolna egykori, Löffler festette oltárképe ma a lengyeli plébániatemplomban látható. Új bútorzatot kapott a díszterem, és ekkor készültek a ma Apponyi-könyvtárként ismert és az OSZK-ban őrzött könyvtári szekrények. Az átalakítást egy Bécsből jött, Rumpelmayer nevű építész vezényelte. A bútorokat, belső berendezést készítő asztalosok szintén Bécsből érkeztek. Az átalakítás megkoronázásaként Apponyi Sándor a kastély környezetében volt földek egy részét megvásárolva a korábbi angol kertet bővítette, különleges növényritkaságokat telepítve botanikus kertet hozott létre. A kastély 1905 telén kigyulladt, tetőzete leégett. A helyreállítás terveit a kor sokat foglalkoztatott építésze, Fellner Sándor készítette. Ennek során a kastély manzárd tetőt kapott és kisebb homlokzati változtatásra, ablakcserére is sor került. Az akkor készült új tetőformát leszámítva a kastély lényegében U alaprajzú, kétszintes klasszicista tömegét őrizte meg napjainkig. A kastélyt Apponyi Sándor a Nemzeti Múzeumra hagyta. Özvegye halála után minden bútort, berendezést Pestre, a múzeumba szállítottak. A kastély évekig üresen állt, majd a világháborút követően napjainkig mezőgazdasági szakiskola és kollégium működött az épületben. Az évtizedekig tartó használat során a 19. századi ablak-és ajtószerkezeteket, burkolatokat példaszerűen óvták, vigyázták. A kastély alaprajzi formájában, térosztásában - egymásba nyíló termek sora - gyakorlatilag 19. század eleji állapotában maradt meg. Kisebb átalakításokra, felújításokra csupán a vizes helyiségben került sor. E rövid jelentés a tervezett felújítást megelőzően elvégzett műemléki szondázó kutatás eredményeinek figyelembevételével készült. László Csaba LÓNYA, REFORMÁTUS TEMPLOM 2002-ben folytatódott a lónyai templom műemléki helyreállítása. A 2000. évi szondázó külső falkutatást követően, ebben az évben a templombelső szintsüllyesztéséhez és a szigetelési munkákhoz kapcsolódóan újabb értékes megfigyeléseket tehettünk. A művészettörténeti szakirodalom által a 13. század második felére keltezett templom egyenes záródású szentélye csúcsíves diadalívvel nyílik a szélesebb és magasabb, téglalap alaprajzú hajó felé. A külső homlokzat nyerstégla felülettel készült, a belsőt a csarodai freskókkal rokon falképek borították (a restaurátori feltárást Lángi József végezte). Ablakai tölcséres kávájúak, keskenyek, félköríves lezárásúak voltak. Egy-egy ablak volt a szentélyfalakon, három nagy ablak és egy alacsonyabb karzatablak a déli hajófalon. A nyugati oromfal keskeny résablaka fölött egy kereszt alakú nyílást tártunk fel. A templom eredeti nyugati kapuját nem ismerjük. A sekrestye ajtaját a református időszakban falazták el, sőt záradékát is átfalazták. Az indításokból azonban rekonstruálható volt az eredeti csúcsíves záradék.