Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)
ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Kőszeg, Szent Imre-templom. A kapuk restaurálása (Módy Péter)
A templomot 1999-től a kőszegi Horváth Kisebbségi Önkormányzat használja és lehetőségéhez képest igyekszik fenntartani. A tőlük kapott megbízás alapján, 2002 februárja és novembere között készült el a templom nyugati és déli kapujának felújítása, ami magában foglalta a bejárat fölötti szobrok (Szent Imre és Szent József alakjával) restaurálását is. Mindezeket legutóbb az 1963-as, külső homlokzati felújítás idején restaurálták. A szobrok kis méretük ellenére azért jelentettek különleges feladatot, mert míg a külsőben elhelyezett kőfaragványokon mára már alig találunk eredeti, vagy az eredetire utaló festésnyomot, addig e két szobron és a nyugati fülkében a teljes rekonstrukcióhoz elegendő festettség került elő. A többszöri bővítés és átalakítás jeleit a kapu kőkeretében előforduló, többféle kőanyagon is megfigyelhetjük. A tér felé nyíló déli kapu alacsonyabb küszöbszintje még a tér és a Rajnis utca feltöltése előtti időt idézi. A nyugati kapu fölött Szent Imre szobra, míg a déli, tér felé nyíló kapu párkányára Szent József szobra található. A Rájnis utca felé nyíló nyugati kapu áthidalójában olvasható kronosztikonból: „SanCtVs EMerlCVs DVX HVngarlae" az 1732-es évszám olvasható ki. Ez az áthidaló azonban későbbi betoldás, anyaga fertőrákosi durvamészkő, ami a nyugati kapun csak ennél az elemnél fordul elő (míg a déli kapu kerete egységesen ebből készült). A nyugati kapun architekturális keretként faragott kő jellegzetes limonitosodást jelölő, szeplős pöttyökkel tarkított, barna színű, aminek felületén helyenként vöröses elszíneződés figyelhető meg. Ehhez hasonlót a pannonhalmi bazilika déli oldalát alkotó kőanyagon láttam, amit akkor a több alkalommal is jelentkező tűzeset hatásának gondoltunk. Az itt jelentkező vörösödés viszont a napsütésnek leginkább kitett felső részeken jelentkezett, vagyis az elszíneződés összefüggésben lehet a hőhatással, de ez nem kell, hogy feltétlenül tüzet jelentsen. A korábbi szakirodalom némelyike bizonyosra veszi, „hogy az erősen meredek vonalú csonka timpanon, az aedikulaszerű fülke jóval idősebb, mint a szobor..." (Lelkes István: Kőszeg 1960. 157.). Fontos párhuzam, hogy a templommal szemben található plébánia épület ablakkeretei között is található két olyan elem, ami a csonka timpanonnal megegyező kőanyagú, s amelyeket a késő barokk homlokzat kialakításakor igazítottak hozzá a többi, fertőrákosi kőből faragott kerethez. Erről a kőanyagról talán még annyit érdemes megemlíteni, hogy helyi kőzetből származik, s amikor a kőszegi hegység jellemzőiről tudakozódtam, egy sajátos, sokszínű képre bukkantam. Ezt leginkább Cholnoky Jenőnek sikerült lényegre törően összefoglalnia: „Kőszeg nem az Alpok végnyúlványainál fekszik, mint azt több német- osztrák mintára írt földrajzkönyv állítja, hanem a hegyvidék „a magyar masszívum hullámtörő orra, mely az Alpok gyűrődött redőit kettéválni kényszerítette." ( !) Munkám természetesen egy korábbi restaurálás megújításaként is felfogható, annak minden negatív tapasztalatával együtt. Most is, mint oly sokszor, a cement a „pellengérre állított" anyag. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy a különböző anyagú és állapotú kő elemeket erősen portlandcementes anyaggal egészítették ki, néhol szinte a teljes felület beburkolásával. A külső megjelenés ily módon kezdetben túlnyomóan szürke összképet mutatott, amiben a színt adó felületek és rétegek a cementkéreg és az évtizedek alatt felgyülemlett szennyeződés alatt rejtőzött.
