Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Kecskemét, Szent Miklós-templom. Falkoner József Ferenc: Padovai Szent Antal oltárképének restaurálása (Bodrogi Zsuzsanna - Sárossy Péter)

Ii érzelmességét hangsúlyozza a jelenésszerűen lebegő gyermek Jézus imádása közben. Később egyébként a szent legfontosabb attribútumává vált a karján ülő gyermek. Maga Szent Antal alakja képünkön a szokásos ikonográfiát követi: fiatal, szakáll nélküli ferences szerzetes, csuhában, derekán övvel, amelyen a három fogadalmat jelképező csomó látható. A liliom a tisztaság jelképe, a könyv pedig a szent prédikáló tevékenységére utaló attribútum. A szárnyas angyal ég és föld között közvetítő-segítőként van jelen. Leszámítva néhány rajzbéli bizonytalanságot, összességében kiegyensúlyozottnak mondhatjuk a kompozíciót, amely jól visszaadja a jelenet intimitását. Falkoner József Ferenc az 1780-as évektől kezdve közkedvelt oltárképfestőként működött Budán és környékén, valamint vidéki városokban, így Kecskeméten is (pl. a szomszédos nagytemplom főoltára, 1793). Ami a ferences templom Szent Antal-képét illeti, 1792-ben festette a Szent Miklós- és a Szent Ferenc-oltárképekkel együtt. A História domus ettől kezdve többször említi ezeket a képeket. Jóval később, egy 1933 szeptemberi bejegyzés viszont arról számol be, hogy „.. .a régi festmények mind a könyvtárban vannak, kivéve...", ekkor ugyanis a templom nagy külső és belső felújítása során új fő- és mellékoltárképeket festettek Prohászka József festővel. Valószínűleg tehát a könyvtárból került később a Szent Antal-kép a toronyszobába. Ami a restaurálást illeti, a festmény (vászonhordozóra festett olajkép, 247x150 cm) - gyors intézkedésünk után - meglehetősen - rossz állapotban került az ÁMRK festőrestaurátor műhelyébe. Felületét egyenetlen, megsötétedett, szennyezett lakkréteg borította, mely egyenetlenség a később többször megismételt, nem teljes felületet érintő lakkozás, illetve beletisztítás következménye volt. Például az angyal arca és karja körül megfigyelhető fehér „udvar" a nedves tisztítási kísérlet miatt megopálosodott lakk maradványa. Az alapozás- és festékréteg erősen repedezett, a kép felső részén felkagylósodott, gyenge megtartású volt. A mechanikai sérülések környékén nagyobb kiterjedésű kopások, kipergések jellemezték. A hordozó anyaga durva szövésű vászon, erősen szennyezett, megereszkedett, helyenként elvékonyodott, kisebb szakadások, lyukak voltak megfigyelhetők rajta. A feszítőkeret nem volt ékelhető, eltartószél sem volt a kép és a keret között, ennek következtében a vakkeret élei benyomódtak a vászonba. A tervezethez képest, a festékréteg gyenge megtartása miatt nem kezdhettem a felület tisztításával, így lett az első lépés: a hordozó szakadásainak élberagasztása, hiányainak hasonló anyagú és szövésű, alapozott vászonnal való pótlása. A meggyengült kötőanyagú alapozó- és festékréteg konzerválása és a dublírozás vákuumasztalon, viaszgyantával történt. (Ezt a műveletet vákuumasztal hiányában, Ganzaugh Miklós végezte a Magyar Nemzeti Galériában.) A hátoldalán egy új vászonnal megerősített festmény a saját, felújított, korszerűsített vakkeretére került vissza. A felületi szennyeződést az elöregedett lakkrétegekkel együtt eltávolítottam. Az alapozás hiányait az eredetihez hasonló összetételű és színű masszával pótoltam. Következő lépésként egy védő/elválasztó lakkréteggel láttam el a képet. A festékréteg hiányainak pótlására kisoványított olajgyanta retust alkalmaztam. Befejezésként egy végső védőlakkal vontam be az oltárképet.