Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Győr, bencés templom. Falképkutatás (Forrai Kornélia)

alkalmas táptalaj is képződött. Egyes, szekkóban feltett festések (korrekciók) pl. kék ég, felhőszélek, csúcsfények a figurák testén és egyes vörös drapériák árnyalatai besötétedtek. A fentiek indokolták a templomhajó és szentély teljes restaurálását. A festés technikája Ahhoz, hogy az észlelt jelenségek okaira és Paul Tróger festés technikájára vonatkozóan megállapításokat tehessünk, először a korszakban általánosan alkalmazott fogásokat kellett megismernünk, majd mestereinek és tanítványainak szokásait is tanulmányozva próbáltuk elkészíteni anyaghasználatának és munkamódszerének leírását. 1693-ban jelenik meg Andrea Pozzo (1642-1709) olasz építész és festő technikai tanácsokat is tartalmazó teoretikus műve. Pozzo élete utolsó éveiben Bécsbe költözött, így munkássága nem maradhatott hatástalan Trogerre sem, aki Pozzo itáliai kortársaitól tanulta a festészet technikáját, majd 1726-1728-ban maga is Bécsben telepedett le. 1724-ben készül el A. Palomino könyve, amely a falfestészetben alkalmazott pigmentek kezelésére is hasznos tanácsokat ad. Tróger egyik tanítványa Martin Knoller, a generációk tapasztalataival kiegészített ismeretanyagot „Eine Lanze für die Freskomalerei" címen, 1768-ban kiadott füzetében összegzi. Ezek az elméleti munkák jelentik a kutatás alapját, valamint az ilyen módon meghatározott festői kör megvalósult műveinek vizsgálatát. A győri templomhajó teljes mennyezete, kb. három és fél hónap alatt, megfigyeléseink szerint nagyrészt freskótechnikával készült, a Pozzo által leírt, klasszikusnak tekinthető gyakorlat szerint. A vázlat és a karton A festmény színvázlatát a bécsi Österrreichishe Galéria őrzi (1747, ltsz.:3331), mely 85,5x52 cm méretű, vászonra festett olajkép. Minden valószínűség szerint ez után készült el a karton. A Szent Ignác-templomban, az 1:1 arányú kartonok felvitelére - szemmel látható módon - a nedves vakolatba történő „gravírozás" módszerét alkalmazta a festő. A helyszínen készített fóliarajzon látható a teljes alárajzolás. A mennyezeti kép ábrázolása lényegét tekintve megegyezik a vázlaton láthatóval, de megfigyelhetők szabadon fejlesztett részletek is. Van, ami a vázlaton nem szerepel, de be van karcolva a vakolatba. Nagyon sok részlet nincs gravírozva, szabad utat engedve az improvizációnak és vannak olyan részek is, ahol a már bekarcolt rajztól tért el munka közben a mester. A nedvesben festett vakolatdarabok illeszkedési vonalainak (ún. „napi varratok") megfigyelése adott alkalmat a felfestés sorrendjének megállapítására, melyet a mellékelt rajzon lehet nyomon követni. A próféták megfestésénél az architektúrát és a figurát festő művészek egyszerre dolgoztak a friss vakolaton, mert az alakok körül nincs varrathatár.