Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Gönyü, Kossuth Lajos utca 52. (volt vendégfogadó) (László Csaba)

A többi emeleti teremben nagy összefüggő felületen nem maradt fenn dekoratív festés, de a kisebb-nagyobb töredékek alapján megállapítható, hogy a 19. században több alkalommal nagyon jó színvonalú kifestés készült szinte minden helyiségben, melynek szakszerű feltárása, bemutatása indokolt lenne. Lángi József GÖNYÜ, KOSSUTH LAJOS UTCA 52. (VOLT VENDÉGFOGADÓ) A középkori eredetű Nagy-Duna menti település birtokosa a 17. század óta az Esterházy család volt. A család tatai, grófi ágának birtokán a levéltári források szerint a 18. század közepén már állt egy vendéglő. Az épület terveit feltehetően Fellner Jakab, Esterházy Károly püspök építésze készítette. Az 1765-ben „új" jelzővel illetett épületen egy évvel korábban még a kőfaragók dolgoztak. A vendéglő nagyságára utal a forrásokban szereplő becsérték, amely szerint az épület mintegy kétszeresét érte egy közepes méretű falusi templomnak. A történeti forrásokban postaházként először 1824-ben említik épületünket. A 18. századi vendégfogadó négy egymással egybe nem épített, téglány alakú udvart övező kerítésfallal és két kapuval összekapcsolt földszintes épületből állt. Ma az udvar közepén egy 19. századi kocsiszín is áll. Az épületegyüttes legnagyobb, legértékesebb Gönyű, Kossuth Lajos utca 52. A volt vendégfogadó Gönyű, Kossuth Lajos utca 52. Vakablak festett együttesének főkapuja. Fotó: László Csaba, 2002. ráccsal az épület északi homlokzatán. Fotó: László Csaba, 2002.