Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Fertőd, Esterházy-kastély. A főépület keleti földszinti és emeleti mosdóinak szondázó kutatása (G. Lászay Judit)

Felmérésünk során az eddig általunk alig vizsgált szász emlékanyag megismerésére fordítottunk nagyobb hangsúlyt, de több romosán, elhagyatva álló kastélyt is felkerestük, melynek közelében vezetett utunk. Közülük a bolyai hozta a legnagyobb meglepetést. E reneszánsz várkastély egy középkori templom mellé épült, melynek falain, ablakbélleteiben, boltozatainak indításánál középkori és 17-18. századi falfestéseket fedeztünk fel. A végső pusztulás, megsemmisülés előtt álló épület és festései dokumentálására az utolsó alkalom most kínálkozik. Jelentős eredményeket könyvelhetünk el a magyarremetei református templom falképeinek szondázó kutatása során, ahol az épület tervezett felújítása előtt végzett feltárásaink nagy felületű, kiváló állapotú freskók meglétét igazolták, valamint több korábbi téves értelmezést is sikerült pontosítani. Egyik legjelentősebb felfedezésünket talán mégis a belényesi római katolikus templomban tettük, ahol a jobb oldali mellékoltárban - egy rokokó keretbe foglalt - fatáblára festett Madonna képet találtunk. A helyi hagyomány szerint ezt Mária Terézia királynő adományozta Forgách Pál váradi püspök beiktatása alkalmából. E rendkívül jó színvonalú középkori táblaképről tudomásunk szerint a szakirodalom még sohasem tett említést. Lángi József FERTŐD, ESTERHÁZY-KASTÉLY. A FŐÉPÜLET KELETI FÖLDSZINTI ÉS EMELETI MOSDÓINAK SZONDÁZÓ KUTATÁSA A szondázó kutatás a fertődi Esterházy-kastély főépület keleti oldalán lévő földszinti és emeleti vizesblokkok gyors felújítása miatt vált szükségessé, még a turistaszezon megindulása előtt. Vakolat leverésére csak azután került sor, hogy Nóvák Judit festőrestaurátor (ÁMRK) nem talált díszítőfestés nyomokat az érintett helyiségekben. A vizsgálható területek mindkét szinten igen korlátozottak, a WC fülkéket magukba foglaló térfelek voltak. Mindkét szinten a teljesen barokk keleti téglafal északi végében egy elfalazott kémény húzódik. A földszinten a déli fal köpenyezettnek bizonyult, melyben géptéglákkal elfalazott ajtó húzódott, míg a nyugati falban számtalan különböző korú átfalazást tapasztaltunk. A délnyugati sarok közelében, a jelenlegi padlószint alatt húzódik egy csatornával vágott keskeny cső, a szomszédos Sala Terrena falikútjának elvezető csöve. A helyiség dél felé eső végén vizsgálhattuk a padlószint alatti rétegeket, a különböző korban keletkezett osztófalak alapozásait. A helyiség először osztatlan tér - szoba volt. (Jacoby-Weinman ábrázolása, 1784.) A helyiség déli falával párhuzamosan, kelet-nyugati irányban - 45-50 cm alapozási mélységgel mutatkozott egy téglafal, amely azonos egy későbbi, széles fűtőfolyosó egy szakaszának alapozásával. Dávid Ferenc a 19. századi inventáriumokból „Frauen Zimmer"-t és a szobalány szobáját (ez volt a széles fűtőfolyosó!) azonosította e területre. Ezen az alapozáson másodlagosan és erre merőlegesen több téglafalazatot azonosítottunk, melyeket azonban már különböző 20. századi WC építkezésekhez köthetünk.