Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Vértesacsa, római katolikus templom (Bartos György)

Veszprém, Toborzó utca 10. Az épület külső képe a helyreállítás után. Fotó: G. Lászay Judit, 2002. barokk külső rekonstrukciójára került sor. A keret profilhiányainak megtartásával - kopottságuk által lehetővé tett mélységig - restaurálásra kerültek a festmények. Valószínű, hogy a homlokzat eredetileg oromzatos lezárású volt. Noha a ház nem áll egyedi védettség alatt, tulajdonosa a feltárást és a restaurálást mindvégig támogatta. Sajnos a kivitelezés során néhány finom részlet, mint például a keretek egyszerű profilozásai elmaradtak, de a lakóház barokk megjelenése révén Veszprém egy egyedülálló új látnivalóval, fontos történeti, városképi elemmel gazdagodott. Festőrestaurátor: Nóvák Judit, építész tervező: Albóciné Ábrahám Gabriella G. Lászay Judit VÉRTESACSA, RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM A gótikus szentélyű templom helyszíni falkutatását megelőzően a Székesfehérvári Római Katolikus Püspökség Levéltárában tanulmányozhattuk Kuthy István kanonoknak a plébániák történetét feldolgozó kéziratos művét, annak is Vértesacsáról szóló részeit, valamint a plébániai irattár szintén itt őrzött iratanyagát. A Kuthy-kéziratból kibontakozó építéstörténet -, melyet azután falkutatásunk is igazolt - jelentősen módosította a templom történetéről való eddigi ismereteinket. Kuthy adatait Canonica visitatio-k leírásaiból nyerte, ezek több esetben egymásnak is ellentmondanak, de igen sok, máshol fel nem lelhető információt is tartalmaznak. A vértesacsai templom legkorábbi állapota még 1763-ban is fennállt. Ekkor még a reformátusok használatában lévő, középkori eredetű templomot írja le, melynek középkori történetéről semmit sem közöl. A török korból a falu és a templom 1683-as törökök általi felégetéséről tud, s arról, hogy a reformátusok azóta „usurpálják" (bitorolják) a nádfedeles templomot. A leírás szól egy 1697-es felújítás emlékét megörökítő feliratról a déli bejárat fölött „ad normám antiquitatis", Édes Mihály fehérvári kőműves és társai által, Rostás Mátyás főbíró és Végh Pál civis maior idején, valamint az 1702-es felira-