Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Szombathely, Járdányi-Paulovics István Romkert (Szentléleky Tihamér - Thúry László)

Szombathely, Járdányi-Paulovics István Romkert. A peristyliumos udvar és az Oktogon a vízelvezetési munkák után. Fotó: Thúry László, 2003. terrazzoalapjára építették. A palota építése előtti periódusból előkerült padlórészletek azonban nem alkalmasak a helyiségek pontos méreteinek és funkciójának megállapítására. A Kr.u. 3. században Savariának ezen a részén állt a helytartói palota, a szobák esetleg ehhez tartoztak. Az Oktogon nyugati melléképületének déli és nyugati oldalán is megfigyeltük a Kr.u. 2. századi római út néhány bazaltkövét. A kövek elhelyezkedése megfelelt a nyugati városfal belső oldalán futó út nyomvonalának. Az udvar nyugati oldalán egy fűtőhelyiség és fűtőcsatornák nyomait találtuk meg. A Kr.u. 4. század első harmadában, Nagy Constantinus uralkodása alatt a helytartói palotát átépítették császári rezidenciává: az Oktogon ennek része volt. Egy nyolcszögletű központi helyiségből és a hozzá csatlakozó négy melléképületből állt, ezekből kettőt a székesegyház építésekor elpusztítottak. A melléképületek helyiségeit mozaikpadló borította, a melegről kívülről fűtött légfűtőrendszerrel gondoskodtak. Az Oktogon pontos funkcióját nem ismerjük, alaprajzi párhuzamok alapján díszterem, fürdőépület és kápolna egyaránt lehetett. A külső falakat fehér-piros festésű vakolat fedte, ebből ma is láthatók nagyobb összefüggő felületek a mozaikos helyiség külső falain. A falfestés állapota folyamatosan romlik, rögzítésre és restaurálásra szorul. Néhány régebben lehullott falfestés-darabot a korábbi feltárásokból is ismertünk, és most is kerültek elő ilyen töredékek. A mozaikos helyiség keleti oldalán, az Oktogon északi, három nyílású fűtőhelyiségében előkerült egy római tegulákból, jó minőségú habarccsal épített kisméretű (75x40x30 cm) sír, benne egy melléklet nélküli csecsemőcsontváz. A csontváz leletmentését és restaurálását a Savaria Múzeum munkatársai: Kiss Ernő Csaba, Edőcs Judit és Sárvári Katalin restaurátorok végezték el.