Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Szendrő, Hősök tere 5. (Alsóvár) (Fülöp András - Tomka Gábor)

Szendrő, Csáky-kastély. Az épület egykori főhomlokzata 1861 körül. Vasárnapi Újság, 1861. köthető. Ekkor már kialakították a mai ablakrendszer ablakfülkéit, ám azok áthidalásai a későbbi (18. századi) periódushoz tartoznak. Kérdéses, hogy ez az ablakrendszer elkészült-e valaha, és újjáépítettéke a boltöveket (esetleg romos állapotukból), vagy egy félkész ablakrendszert fejeztek be. A pincében láthatók az eredetileg alápincézetlen épület alapfalai. Az épület déli, egykor az Alsóvárat is lezáró, ma nagyrészt az alapfalakig visszabontott fala mellett, a pincében 17. századi szemétréteget figyeltünk meg. E réteget vágja az ehhez a falhoz délről utólag hozzáépített akna. A kastély nagy barokk kori kiépítése eredményezte az L alakú, fiókos dongaboltozatos folyosóval ellátott, emeletes épülettömböt, amelynek ma már csak a földszintje áll. A homokos habarcsba rakott téglafalak jellemezte periódusban készült a jelenleg is meglévő kosáríves kapu, s a korábbi ablakfülkék már említett áthidalásai. Az említett déli falat áttöri az épület keleti oldalán húzódó folyosóban megfigyelt, elfalazott barokk nyílás. E folyosó déli részének tömör keleti falát ma elfalazott, 17-18. századi ajtónyílások törték át, míg középső részén fiókos dongaboltozata pillérekre támaszkodott. A folyosó barokk téglapadlója a 30-40 cm-es modern feltöltés alatt csaknem sértetlenül előkerült. A 17-18. század fordulóján épített Csáky-kastély nyugati szárnyának északi része foglalta magába az Alsóvár korábbi részleteit, déli része új épület lehetett, mely az Alsóvár déli faláig nyúlt. Az épületszárny közepén fennmaradt kapu műformái, valamint Csáky Antalhoz köthető bélyeges téglák alapján ezt az épületet a 18. század közepe táján megújíthatták, nyílásait átalakították. Ekkor nyerte az épület nyugati homlokzata a 19. század közepi ábrázolásokon megőrzött, egységes képét. A további - a 19. század folyamán bekövetkezett - átalakítások már csak az ablakok asztalos szerkezeteinek cseréjére korlátozódtak. Ezeket az ablakokat a 20. században nagyrészt ismét lecserélték a ma is látható ablakszerkezetekre. Lényeges átalakításnak számított a kastély életében, amikor