Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Söjtör, Deák-kúria. Falképkutatás (Lángi József)

ki féltetős toldaléka és a tőle délnyugatra álló árkádíves tornácos, földszintes „kiskastély" egy második építési periódusban épült fel. AII. világháború után sajnos mindkettőt lebontották. A kastély 1897-ben nagyarányú felújításon esett át, amikor is Deák-emlékházzá alakították, melynek alkalmával nyílászáróinak többségét kicserélték, illetve új sablonált díszítőfestéseket készítettek két földszinti és az összes emeleti helyiségben. A homlokzat vizsgálata során csak új cementvakolatokat találtunk, mivel az 19741976 között elvégzett felújításkor eltávolították a külső vakolatokat és az emelet csapos gerenda födéméit, melyeket betonfödémmel helyettesítettek. Néhány rejtett zugban mindennek ellenre a homlokzaton sikerült néhány 18. századi vakolatmorzsát találni, amelyeken besimított, fehérre meszelt architektúra részletei láttak napvilágot. Archív ábrázolások és analógiák alapján javasoltuk a fehérre meszelt, kiemelkedő lizénákkal, ablakkeretekkel, övpárkánnyal tagolt homlokzatképzés rekonstrukcióját, ahol a betétmezők anyagukban faszénnel színezett, szürke színű, höbörcsös kiképzésűek. A belső terek vizsgálatakor a földszinti boltozatos helyiségekben barokk kori festéseket nem találtunk, mert ekkor a falakat fehér meszelés fedte. A több periódusban átépített konyhában minden korszakban meszelt felületek voltak, melyeket a füst a használat hosszának függvényében elszínezett, „bekormolt". A másik két nagyobb helyiségben viszont sablonnal festett, boltozatait gazdag vonalzással keretező, 19. századi, enyves technikájú díszítőfestést találtunk. Előtereit és az emeletre vezető lépcsőházát minden korban fehér meszelték. 18. századi falképeket csak az emelet négy lakószobájában találtunk. Mennyezetei sajnos az 1970-es években elvégzett födémbontásnak estek áldozatul, de szerencsére ekkor - az akkori körülményekhez képest - jó színvonalon rekonstruálták a minden szobában más mintára készült, vakolatból húzott, gazdagon profilozott stukkópálcát. Eredeti színezéséről ugyan nincs információnk, de a holkerbe beforduló színezés támpontot adhat a rekonstrukcióhoz. írott források is segítették munkánkat, mert Deák Ferenc nevelt lánya, Vörösmarty Ilona visszaemlékezéseiből tudtuk, hogy a legnagyobb emeleti szoba oldalfalait a „a hét vezért ábrázoló színes freskók díszítették". A kutatás során nem a legnagyobb alapterületű szobában találtuk meg a kisméretű portrékat, melyek a Nádasdy Mausoleum 17. századi metszetei alapján készültek, hanem a délnyugati sarokszobában. Nem is freskó technikában festették őket, hanem először a nyers vakolatra egy fehér alapmeszelést hordtak fel, majd ezt követően al secco technikával készítették a képeket. Sajnos ennek eredményeként sokkal gyengébb megtartásúak, mint a freskók, így a gyakori javításoknál, festéklekaparásoknál nagy felületeken pusztult el a dekoráció. Mindennek ellenére egyértelműen rekonstruálható a kifestés rendszere, ahol a tagolt lábazatfestés felett széles sávokkal és stilizált szívlécekkel keretezték a falmezőket. A kisméretű portrékat - tehát nem a metszeten látható teljes alak jelent meg a falképen - kerek, gyöngysoros keret övezte, mintha falra függesztett festmények lennének. E „képeket" kerek tárcsákból induló „szalagok" rögzítik és indás mustra övezi. A Nádasdy Mausoleum metszetei gyakran jelentek meg családi ősgalériák élén, de falképes ábrázolásai a 18. századból eddig csak a nyékládházi kastélyban kerültek fel-