Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Sopronbánfalva, pálos majd karmelita kolostor (Balázsik Tamás)

Sopronbánfalva, pálos kolostor. Falfestmény feltárt részlete a refektóriumban. Fotó: Balázsik Tamás, 2002. sorban falképfestőként ismert Caetano di Rosa vászonképeket, köztük talán az 1786-ban összeírt Istenanyát és Krisztust a kereszten ábrázoló vászonképet javíthatta. A kérdésre a falfestmények részletes kutatását, feltárását követően talán biztosabb választ adhatunk. 1751-ben sor került a torony ünnepélyes alapkőletételére. 1757 és 1764 között pálos főiskola működött a rendházban. A rend 1786-os feloszlatását követően a rendeltetését vesztett épület hányattatásokon ment keresztül. Kezdetben a brennbergi szénbánya tisztviselőinek és munkásainak lakása, 1809-ben a francia csapatok kórháza lett. Később ismét lakásokat alakítottak ki benne. Ezen időszak talán egyetlen, említésre méltó adalékát a helyiségek némelyikének patronos díszű kifestésé jelenti. Az épületet 1857 és 1859 között kórházzá alakították át. A kolostor sorsa csak 1892-ben rendeződött, ettől kezdve ismét rendházként működhetett, immár a karmelita apácák birtokában. Ennek köszönhető, hogy néhány kisebb átalakítást leszámítva (a bejárat áthelyezése, új lépcsőház kialakítása a nyugati szárnyban, további ablaknyitás a refektórium feletti tér falain) nagyobb építészeti beavatkozásnak nem volt kitéve. A szociális otthonná való átalakításnak és a templom 1956 végén megkezdett műemléki helyreállításának - leszámítva az északi szárny magasságának korrekcióját - nem voltak jelentősebb építészeti következményei, így a soron következő helyreállításra elsődlegesen a még fellelhető értékek konzerválásának és új funkcióba integrálásának feladata hárul. Balázsik Tamás