Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Siter (Şişterea, Románia), református templom. Az épület és a falképek kutatása (Lángi József)

kéjét is; közli a templom alaprajzát. Akkor a falképek még láthatók voltak. A későbbiekben - mivel a falképeket ismételten lemeszelték - autopszián alapuló értékelések nem születhettek, az újabb művészettörténeti irodalomban pedig csak szórványos utalások történnek Siterre, melynek során Radocsay és Drägut csupán átveszik Rómer leírásait. Kutatásunk során célunk nem a teljes falképállomány kibontása, megismerése, hanem csak célzott szondázással a korábban már több alkalommal feltárt falképek meglétének, esetleges pusztulásának vizsgálata volt. Másik fontos célkitűzésünk a freskók jelenlegi kiterjedésének, állapotának felmérése, készítés-technikájának meghatározása, és a templom tervezett helyreállítása során, a meglévő töredékek megőrzésének lehetséges módozatainak kidolgozása volt. A külső falsíkokat jelenleg szinte mindenütt vastag, hihetetlenül kemény, szürkére színezett cementvakolat fedi. Amikor ez a homlokzatképzés készült, szinte minden korábbi vakolatot eltávolítottak. Csak kisebb, tenyérnyi felületeken maradt meg a középkori vakolat. Nagyobb, összefüggő, jól értelmezhető részletei a félköríves lezárású szentélyablakok bélletében maradt fenn. Itt egy, a falazat egyenetlenségeit követő, 3-5 milliméter vastag világos szürke - majdnem fehér színű, 2-3 mm-es eldolgozatlan mészszemcséket és apró kavicsokat tartalmazó - vakolaton legkorábbi rétegként fehér meszelést találtunk. A nagyarányú vakolatpusztulás miatt viszont már nem állapítható meg, hogy freskók készültek-e ekkor. A belső térben elsőként a boltozat vizsgálatát végeztük el, ahol nagy repedéseket okozott a diadalív záradékának 1860-ban történt elbontása, amely egyébként a szentély szerkezeti problémáinak fő forrása. Sem Rómernél, sem a korábbi leírásokban nem találtunk utalást a boltozat falképeire. A negyedgömb kupolán a boltvállak felett mindenütt hiányzik a korai réteget hordozó vakolat, és helyén csak egy rossz minőségű, nagyszemcsés, újkori vakolat található, a középkori freskóvakolat nyomtalanul elpusztult. Feltételezhetően a török pusztítás után hosszabb ideig fedél nélkül állott a templom boltozata, vakolatai az évekig tartó beázás és a téli fagyok miatt meggyengültek, lehullottak. így ezeket a rossz megtartású részeket a 18. századi helyreállításkor eltávolíthatták, és új, barokk vakolatot hordtak fel helyettük. Ekkor falazhatták be a szentélyzáradék három román kori ablakát, és nyitottak keleten egy igényes, jó színvonalú, tölgyfából készült asztalos szerkezettel lezárt, kerek ablakot. Az oldalfalak vizsgálatát a már korábban ismert, sérült felületeken kezdtük meg, ahol a déli fal nedvesség miatt előbukkanó, drapériát imitáló töredékei már láthatók voltak. Az 1860-ban épített karzat feljárata mellett nyitott szondáinkban rábukkantunk egy elfalazott, félköríves lezárású fülkére, amelybe befordult a hullámos szegélyű drapériafestés. Ezt a teljes szentélyen körbefutó díszítményt fehér alapon vörös színű ötágú csillagok és S alakú mustrák díszítik, de Rómer megemlékezik még B betűről és András-kereszt alakú motívumról is. A kelme hullámait, redőit sugárirányú sárga vonalakkal jelenítette meg a festő. E drapériát gazdag szegélydísz zárja le a padlóvonal felett 182 centiméterre, amely egy 5 cm széles sárga és 4 cm széles vörös sávhoz kapcsolódik. E kettős sáv felett kezdődtek a figurális ábrázolású képszalagok. A 32 cm mély, 56 cm széles fülke részleges kibontása után láthatóvá vált, hogy a falképek felületén nagyon sok 15-17. századi bekarcolás található. E többnyire HIC FUIT-jellegű felirat segítségé-