Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Salgótarján, Salgó várrom (Feld István)

biztosan állíthatjuk, hogy egykor a református templom szentélyében állott. Sajnos a másik két töredéket nem sikerült fellelnünk, ezért felső, lunettás részébe a lenyomat kontúrjai alapján készült kőlapot helyeztünk, melynek durva, mozgalmas felületével jeleztük, hogy a lunettát relief díszíthette. A másolat, az eredeti, kiegészítetlenül hagyott tabernákulumkeretről készült, vörösmárvány zúzalékos öntvényből, selyemfényű felülettel. Kovács István SALGÓTARJÁN, SALGÓ VÁRROM Ebben az évben először az alsóvár lepusztult külső fala egy újabb, mintegy 20 m hosszú szakaszának feltárására került sor, főként annak érdekében, hogy a várrom értelmezése és bemutatása érdekében - fontos lépésként - folytatni lehessen a fal belső terepszintig való felfalazását. Emellett a kutatás első szakaszában folytatódott a fal belső oldalához épített épületszárny keleti záródásának tisztázása, majd végül kisebb kutatást végeztünk a keleti nagy ágyútoronynál, a nagy vízgyűjtő északi oldalánál, s végül az alsóvár külső falából kinyúló toronynál is. Az alsóvár íves külső fala a vizsgált szakaszon - lényegében a falazott épületszárny kezdetétől az utóbb említett torony indulásáig - viszonylag jelentős magasságban került elő a törmelékből, bár megmaradt koronája a belső járószintet szinte sehol sem érte el. Negatív kivételt képez ez alól most feltárt délnyugati vége, ahol - bizonyára az eredeti terepviszonyok miatt, itt ugyanis egy igen nagy mélyedést kellett az építőknek feltölteniük - a fal többszörös javítását figyelhettük meg. Szilárdítására itt egy hatalmas támpillért is emeltek, de úgy tűnik, a fal ismételten kidőlt, s végül talán csak egy palánkerődítéssel pótolták. Ezzel magyarázható, hogy csak igen csekély részlete maradt meg. Tőle tovább keletre ugyanakkor egy olyan, a fallal egyidős, délről már ismert támpillér is állt, melynek felső része nem maradt meg, alsó szakaszát csak a falazást végző munkások bontották ki a törmelékréteg alsó részének elbontása során. Mindezek alapján elvégezhető volt a hiteles felfalazás. A várfal feltárása során értékes megfigyeléseket tehettünk a mögötte állt épületszárny alaprajzáról és rétegviszonyairól, bár itt csak egy átlag 2 méteres sáv kutatására volt lehetőségünk. Ennek során kiderült, hogy a négy térből állt déli, téglalap alaprajzú épületszárny egy keskeny köpenyfallal támaszkodott a - korábbi - várfalnak, legalábbis ezt igazolhattuk a jobban megmaradt északi három térnél. Ez arra is utalhat, hogy ezek a terek boltozottak voltak, egy dongaboltozat vállát hordozták az említett köpenyfalak. A tovább keletre található 5. térben és a törmelékkővel újabban telehordott nagy, mélyebb szintű 6. térben nem kutattunk, így ezek kapcsolata az előzőkkel még nem ismert. Kiderült azonban, hogy a nagy területű 6. térhez kelet felől további falazott építmény nem kapcsolódott. Az itt dél és kelet felé erősen emelkedő sziklafelszín déli részén - vékony égésréteg felett - végig csak egy átlag 50 cm (!) vastag, többrétegű paticsos pusz-