Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Sajókaza, református templom (Simon Zoltán)

Sajókaza, református templom. A vörösmárvány tabernákulum feltárt helye a szentély északi belső falán. Fotó: Simon Zoltán, 2002. annak másolata visszakerülhetett a templomba. A falakon hat felszentelési keresztet és egy 17. századi, festett ornamentikával keretezett felirattöredéket találtunk, valamint feltártuk a diadalív szárainak vörös színű lábazati festését. Az erősen cementes külső vakolat eltávolítása után napvilágra kerültek az egyszerű kő lábazat elemei, valamint a támpillérek eredeti vízvetői. Eredeti meszelés csak igen apró foltokban maradt fenn, jószerével csak a gótikus ablakok kőelemein volt megfogható. Egy kisebb festéstöredék tanúsága szerint az ablakok káváit belül vörös és fekete színű sávok díszítették. A szentély északi, külső falának kutatása során kiderült, hogy a sekrestyét egykor dongaboltozat fedte. Ennek vállai előkerültek. A szentélybelső régészeti feltárásakor megállapítottuk, hogy a jelenlegi járószint az egykori középkori szinteknél mélyebben húzódik. A padok alatti törmelékrétegből számos késő gótikus kétszer hornyolt boltozati bordatöredék, egy csomópont, egy oltárlapdarab, illetve több mérműtöredék került elő. Az egyik mérmű rekonstruálható állapotban került napvilágra, így visszakerülhetett eredeti helyére. A szentély keleti szakaszán előkerült egy nagy kiterjedésű, két periódusban épült késő gótikus oltáralapozás. A nagy alapterületű késő gótikus szentély nyugati felében feltártuk egy 14. század első felére datálható, támpillér nélküli, a nyolcszög három oldalával záródó, korábbi szentély erősen roncsolt alapfalait. A korábbi, a román kori hajóhoz tartozó szentélyt a későbbi átépítések és sírbeásások nyomtalanul elpusztították, csupán egykori lábazatának néhány eleme került elő a korábbi gótikus szentély falmagjából, ahol azok másodlagos helyzetben voltak. Az enyhén íves, igen vaskos hengertaggal díszített elemek arra utalnak, hogy a román kori szentély nagy alapterületű, félköríves záradékú építmény volt. Az ásatás során egy sírt tártunk fel. A vélhetően késő középkori temetkezésből bőr viseletmaradványok kerültek elő. A helyreállítás terveit Farkas Pál készíti. Simon Zoltán