Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Beregsurány, Bay-udvarhz (Juan Cabello)

nem kizárt, hogy hasonló lehetett a fent leírtakhoz.) A homlokzati faltükröket szürkésfehérre színezett vakolat fedte, de nem zárható ki, hogy a lábazat, a főpárkány, a lizénák és a falsávok eltérő színezést kaphattak. Az épület észak-déli tengelyén átmenő - két szegmensíves nyílással tagolt - közlekedő-folyosó egy széles, ugyancsak szegmensívvel lezárt ajtónyílással kapcsolódik az árkádos tornáchoz. A folyosó északi végét egy kisméretű árnyékszék zárja le, melynek ajtaja az északi traktus nyugati helyiségéből nyílik. A folyosó szegmensíves nyílásaiban asztalosszerkezetet soha nem helyeztek el.) A közlekedő folyosóról nyílnak a szobák megközelítésére szolgáló szegmensíves ajtók. A helyiségek ablakai fülkés megoldásúak. A szobák sarkaiban egykoron a közlekedő-folyosó felől fűthető, zárt kályhák álltak. Ez alól csupán déli traktus keleti, valamint az északi traktus nyugati szobája jelent kivételt, melyekben a kályhákat feltehetően belülről fűtötték, míg a padlásfeljárót befoglaló északkeleti térben egyáltalán nem volt fűtőberendezés. Az épület belső terei síkmenynyezetesek, falait fehérre és annak árnyalataira meszelték. A keleti homlokzat elé épített lejáróhoz csatlakozó pincét téglából falazott, szegmensíves dongaboltozatok borítják. Kétségtelen, hogy a Dunántúl kúriáihoz képest szerénynek mondható épület alaprajzi elrendezését, tömegformálását, nyílásrendszerét, valamint homlokzatainak vakolatarchitektúráját a szimmetriára való törekvés, kiképzésében pedig az egyszerűség jellemzi. (Megjegyezzük, hogy ez idő tájt hasonló épületeket emeltek a Becskyek Komlódtótfaluban, a Szuhányiak Csengerben és a Kállayak Kállósemjénben.) A 19-20. század fordulóján kisebb átalakításokat végeztek az épületen. A homlokzatokat egységesen sárgásbarna színűre vakolták, a lizénákat vakolatból formázott tárcsasorral díszítették, nyílásrendszerét azonban érintetlenül hagyták. A helyiségek ajtónyílásait - néhánytól eltekintve - megváltoztatták. A megnagyobbított nyílásokba természetesen új asztalosszerkezetek kerültek. Talán ekkoriban készült el a közlekedő-folyosó oldalfalinak vörös kifestésé is. Úgy tűnik, hogy ezután, egészen a II. világháború utáni időkig az épületen csupán a szükséges karbantartási munkákat végezték el. Akkor az építészeti beavatkozás azonban már egy megváltozott funkcióhoz igazodó igényként fogalmazódott meg. Mindezek ellenére az épület tulajdonképpen a mai napig megtartotta eredeti tömegét, s kéttraktusos alaprajzi elrendezésében is csupán néhány, valójában jelentéktelennek mondható átalakítást szenvedett. Változás a homlokzatokon kizárólag vakolatarchitektúrán érhető tetten, ami a lizénák utólagos megcsonkításában, továbbá az általuk határolt faltükrök vízszintes lezárásainak - szintén utólagos - eltüntetésben jelentkezik. Az északi és a nyugati homlokzaton megjelenő új ajtó- és ablaknyílások, a kőporos vakolat, továbbá a cementből kiképzett lábazat hasonlóképpen igénytelenségről tanúskodik. Ugyancsak ekkor szüntettek meg, illetve alakítottak át néhány belső ajtónyílást és fali fülkét, falaztak fel - sokszor vályogtéglából - új osztófalakat, mint ahogy az eredeti fűtőrendszert is ebben az időszakban semmisítették meg. Juan Cabello