Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Nagykőrös, Dabasi Halász-kúria (Simon Anna)

alatt is biztosítani kellett a hivatal zavartalan működését. Számos kérdést tehát nem, vagy csak részben lehetett megválaszolni. Az építtető család az alsódabasi-gyóni Halász-család első nagykőrösi tagja, János 1731-be költözik ide. A Halászok a 18. század végétől a legjelentősebb helyi nemes családokkal házasodnak (Kalocsa, Patay, Tanárky, Beretvás.) Az említett János unokája, Halász Ferenc (1793-1854) építi a kúriát (a kutatás során nagy mennyiségben talált bélyeges téglák tanúsága szerint) 1831-1832 körül. A 19. század első harmadában épült kúria kétszintes, két traktusos, hosszfalas rendszerű volt, az udvar felől kiugró középrizalittal. A földszinti helyiségek boltozottak, az emeletiek síkfödémesek voltak. Az udvari traktus felől fűthető két kémény közül az északit feltártuk. Az alárendelt szerepű udvari, földszinti helyiségek közül egynek alacsony ablakát azonosítottuk. Az első periódusú falak helyenként tisztán tégla, helyenként tégla és görgetegkő vegyes falazatúak. Habarcsuk sötétbarna, agyagos, a nyílások áthidalásánál világosszürke, meszes. Az első periódusú homlokzati nyílásokat mélyített szalagkeret övezte. Az ablakok belül fülkések, szegmensíves záradékkal. (Elképzelhető, hogy a rizalittól délre eredetileg is volt valamiféle terasz vagy lépcső, mivel itt nem találtunk földszinti ablakot, de lehetséges, hogy azt köpenyezés takarja. Nagyobb mértékű bontás nélkül ez csak a belső kutatás során tisztázható.) A 19. század második feléből való várostérképeken 1. házszám alatt a mai főépület alaprajzát látjuk, tulajdonosa akkor már Halász Ferenc unokája, Gaál Dezső, számos helyi tisztség viselője. A középrizalitos kúrián kívül két melléképület található az udvarban: az akkori déli kerítés vonalán a Kecskeméti útra merőlegesen egy hosszú, keskeny, illetve a telek végében, a nyugati kerítés és a Petőfi utca szögletében egy nagyobb. Utóbbi ma is fennáll (földszintes, régi fa nyílászárókkal, gerendás mennyezettel, a Szabó pipagyár irodája működik benne). Az előbbi helyén néhány éve modern, a környezetből kirívó családi ház épült. Már az 1880-as térkép kettős vonallal jelöli az északi kerítést. Ennek talán a támfal funkció lehetett az oka. 1927-ben már biztosan létezik az udvaron egy jelentős feltöltés, mivel az épületet „az utca felől kétszintes"-nek nevezik. Az 1930-as években Gaál Dezső kormányfőtanácsos a tulajdonos. Feltehetően az ő idejében, talán az 1920-as években történhetett egy nagyobb átalakítás. Ez valószínűleg érinthette a főhomlokzatot is (a megmaradt emeleti nyíláskeretek és talán az erkély, de legalábbis az erkélyrács, a családra utaló „H" betűvel). Ekkor kerülhetett sor az udvari középrizalit emeleti részének átalakítására. Leghamarabb ekkor épülhetett a rizalit mellé az a két földszinti helyiség és a felettük húzódó, rámpás feljáró délről illetve rövid lépcső nyugatról amit 1950-es évekbeli fotók még mutatnak. Az államosítás után a Dohánycikk és Faárucikk Gyártó Vállalat működött itt. Később a kúria telkének déli részét gazdasági épületeivel és kocsibehajtó kapujával együtt kerítéssel választották le. Az 1950-60-as években a gyár utódja működött itt. Ekkor a főhomlokzat bejáratát befalazták, a földszintet a déli oldalhomlokzat nyugati ablakából kialakított bejáraton lehet megközelíteni. A kúriát 1980-ban felújították. Akkoriban a földszinten mezőgazdasági bolt üzlethelyiségei, az emeleten a Földhivatal irodái, illetve szolgálati lakása volt. 1987-ben földszin-