Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Nagyar, Luby-Kende-kúria (Bartos György - Fülöp András)

Nagyar, Luby-Kende-kúria. Az ún. kiskastély udvari homlokzata a kutatás után. Fotó: Fülöp András, 2002. Az épületegyüttes műemléki kutatására 2002 tavaszán került sor, amikor új tulajdonosa, a Hortobágyi Nemzeti Park hozzálátott a rendkívül rossz állapotban lévő házak felújításához. A falkutatás eredményei szerint már az első periódusban kialakult a kúria mai, kéttraktusos, tükörszimmetrikus térelrendezése. Középen az udvarról megközelíthető, keskeny közlekedőtérből nyílt a díszterem, mely inkább központi elhelyezkedése, semmint díszítettsége nyomán viselheti e nevet. Mellette két sarokhelyiség foglalt helyet, míg a másik traktusban - a közlekedőtértől jobbra és balra - két-két terem helyezkedett el. Ezek közül a belső helyiségek kisebb alapterületűek voltak az azokból leválasztott fűtőfolyosók miatt, melyeket a közlekedőtérből lehetett megközelíteni. A falakat számos fülke tagolta. A déli sarokszobát alárendelt, kiszolgáló helyiségként használták, és két külön bejárata volt egy időben. A legkorábbi periódus ablakai mindenhol rézsűs kávájú ablakfülkékben álltak, valószínűleg fatokosak és a mai ablakoknál alacsonyabbak voltak. Az északnyugati homlokzat életveszélyes volta miatt azt sem bizonyíthattuk egyértelműen, hogy az ablakok fölött már ekkor is volt-e egyszerűbb szemöldökpárkány. A kúria homlokzatainak legkorábbi festéseként egy meszelésréteget azonosíthattunk; az északnyugati homlokzat sávozása ezzel egy időben már létezett. A belső terek színezése rendkívül egyszerű volt: a szobák falát - még az ún. díszteremben is - egyszerűen csak kimeszelték. A második periódusban a kúria déli sarokszobájában kisebb átalakítások történtek: a falfelületeket újrameszelték, elfalazták az egyik, délnyugat felé nyíló ajtót és a délnyugati ablakfülkét is. Az épület újabb, nagyobb szabású átalakítása során elbontották a fűtő folyó sókat, és az egyik közfal helyére került a ma is meglévő, csuklósan nyitható fafal. Ekkor készültek a mai kifelé-befelé nyíló ablakok, az ablakfülkéket belül burkoló ún. „füllungos" szerkezetek, és ugyanilyen stílusú ajtókat helyeztek el a régiek helyén oly módon, hogy azok