Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

MŰHELY - Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház és érseki palota 1999-2002 között végzett helyreállítási munkáinak tanulságai

6. Gyulafehérvár, székesegyház. A szentély új liturgikus terének kialakítása 1996 őszén. Az előtérben az „értéktelen" neogótikus csillár, mögötte a „főtemplom későromán stílusához illeszkedő" utóda. Jobbra az egyik barokk kanonoki stallum, amely a tervek szerint (az „utólagos" lábazati részek eltávolítása után) a főszentélyből a kereszthajóba került volna. A négyezetben az új oltár, a főszentély záródásában a barokk homlokzati szobrokból és trónusból alakuló kompozíció található. Fotó: Sarkadi Márton Daniela Marcu régész asszony bevonását, az Érsekség elvégeztette a padlószint sülylyesztését. Hozzá kell tennünk, hogy szó sem volt szabályszerű ásatásról, Daniela Marcu csupán jelen lehetett az Érsekség által szervezett munkánál, és leletmentést végezhetett. 1997 és 1998 folyamán a kőfaragóműhely „kijavította" az újkori padlószint alól előbukkant kváderfelületet. Testközelből még inkább érezhető volt a módszer elhibázottsága, az új és a sérült középkori kőfelületek közötti csillapíthatatlan kontraszt. (9. ábra/Tekintettel arra, hogy belső térről van szó, ahol időjárási hatásoktól nem kell tartani, még indokolatlanabb volt a kőcsere. Az eredmény esztétikai szempontból teljesen elfogadhatatlan. A kissé váltakozó magasságban szabadon hagyott kőfal felett vakolt felület maradt, közöttük bizonytalan formájú párkányféle húzódott, amely néhol megszakadt, mint például a lépcső bejárata környékén, ahol ferde vonal által határolt, nagyobb kőfelület maradt szabadon. 1998-ban állvány épült az északi torony keleti homlokzata elé. Ezt a szakaszt az 1990es évek elején nem állványozták be, Bágyuj Lajos sem végzett rajta beavatkozást, ilyen módon tehát az északi torony utolsó középkori állapotban megmaradt felületét őrizte. (10. áfrraJÁllapota, valószínűleg a mellékhajó tetőzetének többszöri leégése következtében, rendkívül rossz volt. A kövek felülete sok helyen lepattant, elmozdult. Jó néhány málló kő is akadt a homlokzatban. A hagyományos kőfaragó-módszerrel végzett javítás ugyanazzal az eredménnyel járt volna, mint amit a torony nyugati homlokzatán, vagy a toronyaljban láthattunk. Szerencsére 1999 tavaszáig nem indult meg a munka. Herman Fabini tervei szerint az északi tornyot, amely csonkatorony néven is szerepel, kőből faragott párkánnyal kellett lezárni. A párkány elhelyezését semmilyen szempontból nem indokolhatjuk. Nem rendelkezünk ugyan adatokkal arra vonatkozóan, hogy a torony nagyobb magasságig kiépült, de eredetileg nyilván ezt tervezték. Mai, csonka magasságát kőből készült, véglegességét sugárzó szerkezettel hangsúlyozni, véleményünk szerint, elhibázott koncepció és felesleges pazarlás. A párkány azonban elkészült, és a helyére is került. (11. ábra)