Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

MŰHELY - Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház és érseki palota 1999-2002 között végzett helyreállítási munkáinak tanulságai

26. Gyulafehérvár, egykori püspöki palota. A homlokzat a helyreállítás befejezése előtt. Fotó: Sarkadi Márton, 2001. A palotahomlokzat helyreállításához kapcsolódóan fontosnak tartottuk a zárt csapadékvíz-elvezetés megoldását. Az alapvető feltétel megvolt ehhez, hiszen 1993-ban létesült egy csatornahálózat. Ez az aktuális, és nem az épületek számára kívánatos, környezetükben helyreállítandó középkori terepszinthez igazodik. A meglevő hálózat átépítésére sajnos nem volt lehetőség, ezért ideiglenes jelleggel üzembe helyeztük. A lefolyók bekötéséhez szükséges árkok kiásását Daniela Marcu régész felügyelte. A palota emeletes részén újonnan épített rendszert már a rendezett terephez igazíthattuk. A kőfaragóműhely képzettebb dolgozóinak kapacitását igyekeztünk egyszerűbb restaurálási feladatok elvégzésére kihasználni. Ezek a munkák Asztalos György és munkatársainak szakmai irányítása mellett készültek. Ki kell emelnem Kiss Zoltán tevékenységét, aki több kőtári töredék szakszerű összeragasztását végezte el. így kerülhetett sor például Varkoch Tamás és Báthori Miklós apró darabokra tört síremlékének összeállítására és a székesegyházban való elhelyezésére. A főszentély sekrestye felett elhelyezkedő párkányának helyreállítása jelentette az egyik legsürgősebb feladatot, hiszen ez a sekrestyén végzendő munkálatok előfeltétele volt. A kőfaragóműhely pótolta a lezuhant és összetört kő elemeket, a Tectum ácsmesterei pedig kicserélték az ezen a helyen tönkrement talpszelement. Asztalos György és munkatársai restaurálták a főszentély falait borító barokk köpenyfal építésekor áthelyezett gótikus bimbós-levélsoros párkányt, a főszentély e szakaszba eső támpillérét és falfelületeit, valamint a 12. század végén épült szentélynégyzet zárópárkányát. A restaurálásnál alapvető célként a középkori maradványok megtartását tűztük ki. (27. ábra) A kiegészítések mértékét és megjelenését hozzájuk igazítottuk, s igyekeztünk elkerülni, hogy újszerű megjelenést erőltessünk a középkori részletekre, eltüntetve az épület törté-