Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

MŰHELY - Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház és érseki palota 1999-2002 között végzett helyreállítási munkáinak tanulságai

9. Gyulafehérvár, székesegyház. Az északi torony földszinti helyisége 1998-ban az Érsekség kőfaragóműhelyének munkája után. Fotó: Sarkadi Márton tás viszonylatában, valamint, ha figyelembe vesszük, hogy az Érsekség a kilencvenes években átlagosan évi hatmillió forintnyi, főként Németországból kapott támogatásból finanszírozta a helyreállítást. Volt azonban egy jelentős különbség, és ez hamarosan konfliktusokat eredményezett az Érsekséggel. A németországi egyházi forrásokból kapott összegeket ugyanis kézhez kapta, és utólagosan kellett beszámolnia felhasználásáról. A NKÖM Műemléki Főosztályának akkor alakuló támogatási rendszere viszont azt írta elő, hogy a támogatás kedvezményezettjének kell megelőlegeznie az elnyert összeget, vagy legalábbis annak egy részét, lebonyolítania a tervezett munkát, és a kész, kifogástalan minőségű munka számlája alapján téríti vissza a támogatás lebonyolításával megbízott Teleki László Alapítvány a költségeket. Könnyen belátható, hogy a rendszer előnyei elsősorban a pénzügyi ellenőrizhetőség terén jelentkeznek. Arra irányulnak, hogy a céltól eltérő felhasználást, illetve a szakmai szempontoknak meg nem felelő munka kifizetését megakadályozzák. Kisebb anyagi erővel rendelkező tulajdonosnál azonban a támogatás megelőlegezésének kötelezettsége sajnos jelentős teher, ami nem segíti a szakmai minőség emelkedését. Gyulafehérvár esetében a rendszer további problémákat is okozott. Ez a szisztéma ugyanis egyedi, egyszeri támogatás lebonyolítását veszi figyelembe, ahol csupán a tulajdonos, a támogató, illetve a támogató által megbízott lebonyolító a résztvevő fél. Nem jelenik meg szereplőként szakmai intézmény, s nincs elhatározás arra nézve, hogy a következő