Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)
MŰHELY - Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház és érseki palota 1999-2002 között végzett helyreállítási munkáinak tanulságai
ték át az épületegyüttes állapotát, és nem a valóban szükséges feladatokkal foglalkoztak. Ilyen lett volna a sekrestye statikai megerősítése. Nem volt folyamatos szakmai felügyelet, Herman Fabini néhány terv elkészítésén túl inkább csak tanácsadói szerepben működött. Nem került sor sok olyan, (legalább ideiglenes módon) könnyen elhárítható hiba kijavítására, amelyek elhanyagolása további, többszörös mértékű kárt okozott. Ezek közé sorolhatjuk a tetőhibák kiküszöbölését, vagy a csapadékvíz elvezetését. 12 A beállványozott falfelületek, megbontott épületszerkezetek egyedülálló lehetőséget nyújtottak volna tudományos megfigyelésre. Erre kísérlet sem történt. E tárgyban sajnos nemcsak kihagyott, hanem - bizonyos esetekben - mindörökre megszüntetett lehetőségről kell szólnunk, hiszen éppen az elvégzett átalakítások tüntették el a dokumentálandó nyomokat. Nem tekintették át a székesegyház funkcionális problémáit sem. Ezt jól jellemzi az a tény is, hogy, habár 1996-ig jobbára az északi tornyon folyt a munka, a torony közlekedési problémáit nem oldották meg. 13 (3. ábra) Végezetül hangsúlyoznunk kell, hogy az 198990-ben végzett szakszerűtlen, a középkori kőfelületet elpusztító beavatkozás a nyugati tornyok lábazatának környezetére korlátozódott. A következő években Herman Fabini irányítása mellett ennek a felületnek a sokszorosa tűnt el. 3. Gyulafehérvár, székesegyház. A nyugati tornyokon keresztül nyugat felé készült metszet. Bágyuj Lajos az északi torony csigalépcsőjének középkori bejáratát a toronyalj időközben megemelt padlószintje miatt nem nyithatta meg, a később készült külső bejáratot a lépcső rekonstrukciója miatt be kellett falaznia. Az északi torony emeletén elhelyezett kőtár megközelítése ezután csak a déli tornyon és a padlástéren keresztül volt lehetséges. Felmérés: Emődi Tamás - Sarkadi Márton, 1996.