Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

MŰHELY - Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház és érseki palota 1999-2002 között végzett helyreállítási munkáinak tanulságai

Sarkadi Márton A GYULAFEHÉRVÁRI SZÉKESEGYHÁZ ÉS ÉRSEKI PALOTA 1999-2002 KÖZÖTT VÉGZETT HELYREÁLLÍTÁSI MUNKÁINAK TANULSÁGAI Üjból megtorpant a székesegyház helyreállítása. Száz esztendőn belül legalább harmadszor, és ismét csonka eredményeket hagyva maga után.

1 A Möller István által irányított első szakasznak,

2 amely a legjelentősebbnek tekinthető, világégés, a Bágyuj Lajos vezette másodiknak egy diktátor szeszélye vetett véget.

3 A legutóbbit rövidsége miatt periódusnak is alig nevezhetjük, noha alapvetése nagyszabású volt, és magában hordta a kibontakozás lehetőségét. Méltó lett volna az egyházmegye fennállásának millenáris évfordulóját helyreállított főtemplomában ünnepelni. A kudarc okainak keresése annál is indokoltabb, mert az előző két próbálkozást megfojtó végzetes ok nem ötlik szemünkbe. Az előzmények Az események megértéséhez vissza kell kanyarodnunk az 1970-es évekig. Abban az időben a román műemlékvédelmi hivatal nagyszabású régészeti kutatást és helyreállítást végeztetett Gyulafehérváron. A kivitelezés vitatható technikai színvonala és a tudományos eredményekhez kötődő tendenciózus fejtegetések

4 dacára - maradandó eredményekkel. A munkálatok a román állam egész évszázadban meg-megújuló törekvését jelezték, amely az első világháború előtt elkezdett helyreállítás folytatására irányult.

5 A hetvenes évek végén azonban a műemlékvédelmi hivatal útjában állt a nagyszabású településrendezési terveknek, ezért egyszerűen felszámolták. A folyamatban levő munkálatok félbemaradtak, a székesegyházat körülölelő állványzat lassanként elkorhadt. A továbbiakat a püspökség vezetői, lelkipásztorai körében fennmaradt emlékek alapján idézhetjük fel, amelyek arról szólnak, hogy az állam miként akadályozta az épületek karbantartását, saját erőből való helyreállítását. Azt azért hozzá kell tennünk, hogy munkánk során sok olyan elhanyagolt épületszerkezettel találkoztunk (esővíz-elvezető csatornák, lefolyók, lyukas tetők, stb.), amelyek javítását senki nem akadályozta, akadályozhatta volna. A nyolcvanas évek végén azután megszűnt az államhatalom tilalma. A hirtelen támadt szabadságban nem szólt bele senki a püspökség által újraindított felújítás ügyeibe, az ehhez szükséges szakmai szervezet helyre sem állt. A jó szándéktól vezérelt nekirugaszkodás helyre nem hozható pusztulást eredményezett. Épület-restaurálásban tapasztalatlan kőfaragókra bízták ugyanis a felújítást, akik