Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

TANULMÁNY - Koppány Tibor: Zalaszántó középkori temploma

lom déli falán előkerült és a restaurátorok szerint a 13. század második felére helyezhető falképtöredékek, valamint legutóbb, a szentély alapozásában talált, ugyanerre az időre tehető, festett kváderek is. Az ismert, hasonló korú falusi templomok mintájára a szántói is dongaboltozattal fedett szentéllyel és sík, famennyezetű hajóval képzelhető el. A hasonló módon korai és íves szentélyű kápolna mellé emelt új templommal történt bővítés az Árpád-kori Magyarország területén megszokott lehetett. Ilyen volt a nem túl távoli, balatonfelvidéki Felsődörgicse templomának ma ismert romja, vagy a BorsodAbaúj-Zemplén megyei Rakacaszend református temploma.

102 Az egyenes záródású szentéllyel a 13. század közepén emelt templom nagyméretű, homokkőből faragott tömbökből épült. Tátika várhegyének bazalt kúpja alatt ez az anyag idegen, de nem található meg a környéken sem. Lelőhelye a Keszthelytől északra, Cserszegtomajtól Reziig húzódó dombháton, ahol ezt a követ már a római Pannoniában is használták és bányásszák ma is.

103 A terület az Árpád - korban részben királyi birtok, részben a Tomaj nemzetség kezén volt. A rajta álló falvak középkori templomainak egy része máig áll, bennük azonban olyan jellegű kutatás nem történt, amelynek alapján meg lehetne állapítani építőanyaguk bányahelyét. Harmadik periódus A 13. századi templom a következő évszázad első felére a falu megnövekedett lakossága számára már kicsinek bizonyulhatott, ezért hajóját nyugat felé teljes hosszával megnagyobbították. A déli falban látható, csúcsíves résablak nyomán építésének kora a 14. század első harmadára tehető. A jelenlegi barokk karzat felett, ugyancsak a déli falon látható, befalazva hagyott további ablak nyomán arra lehet következtetni, hogy a korai gótikus toldásban nyugati karzat is épült, esetleg felette emelkedő toronnyal. A hajó nyugati irányú toldásáról egyébként semmiféle történeti adat nem maradt. Negyedik periódus A meghosszabbított hajóval rendelkező templom északi oldalán álló, korai kápolna nyugati végére épült ezt követően az az oldalkápolna, amelynek hossza nyugat felé a korai gótikus formákkal meghosszabbított templom hajójával csaknem azonos. Ennek a kápolnának a nyugati végfalában kőkeret hornyával kialakított, külső kapunyílás került elő, Kozák Károly azonban azt a gondolatot is felvetette, hogy a templom hajója felé esetleg nyitott ívekkel kapcsolódott. A kápolna északi falának felezővonalában feltárt külső támpillér annak bizonyítéka, hogy belső terét boltozat fedte. Feltételezhetően valamivel korábban vagy ugyanakkor és ugyanilyen módon boltozták be a korai kápolna hajóját is, amelyre az annak sarkain előkerült ferde és hosszoldalának közepén arra merőleges három külső támpillére utal. Az északi oldalra emelt és a legkorábbi kápolna terével egyesített oldalkápolna azzal a gersei Pethő László és fiai által építtetett Boldogságos Szűz kápolnával azonosítható, amelyhez ők 1441-ben pápai búcsúengedélyt kaptak. Építése ezt megelőzően, a 15. század második negyedében történt, és feltételezhetően a kegyúri család temetkezési helyének szánták. Keletkezésének korát támasztják alá az itt feltárt gótikus boltozati bordatöredé-