Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)
TANULMÁNY - Koppány Tibor: Zalaszántó középkori temploma
roma után elfoglalták a Pethő család Kernend várát és Márványkő kastélyát, megszállták a Dunántúl nyugati részét és annak várait, ezt követően pedig a Balaton környékét, dúlva és kifosztva a falvakat. A tapolcai templomból a lövöldi karthauzi prior támogatásával erődítményt emeltek, s onnét foglalták el először a tihanyi bencés monostort és Szigliget várát. Később ostrom alá vették a sümegi várat, kirabolták a Pethők Rezi várához tartozó Keszthely és a Tátika alatti Szántó mezővárost, mindkét helyen kifosztva az ottani, valamint a kovácsi, rezi, tomaji és zsidi templomokat. Az eseményeket a béke helyreállítása után, 1443-ban terjesztették a többszörösen károsult gersei Pethők a király, illetve Szécsi Dénes esztergomi érsek elé. 57 Válaszként az Ulászló-pártiak a Pethők vezetésével elfoglalták és lerombolták a tapolcai templomerődítményt, amiből hosszú évekig tartó és a király elé jutó per keletkezett. 58 Az egymás birtokait kölcsönösen pusztító háborúnak I. Ulászló király 1441. évi tavaszi hadjárata vetett véget, a birtokpusztítás azonban még hosszú évekig folytatódott. Az egymás birtokait pusztító eseményekből nem maradt ki a veszprémi püspökség sem. 1444-ben Gatalóci Mátyás püspök sümegi várnagya és annak familiárisai a fehérvári vásárra igyekvő Pethő jobbágyokat fosztották ki, 1446-ban pedig a Pethők emberei támadtak a sümegi uradalom falvaira. 59 1445-ben és 1446-ban a Marcaliaknak a Zala-völgyi Szentgyörgy várában levő várnagya fegyveres haddal tört a Pethők uradalmaira, benne többek között Szántóra, ahonnét 24 ökröt és a jobbágyok ekevasait vitték el. 60 1451-ben a Szentgrótiak szentgróti várnagyai fosztották ki a tátikai uradalomhoz tartozó Újbécs falut.' 1 ' 1461-ben a felsőlindvai Szécsiek támadtak a két vár falvaira, valamint Keszthelyre, Szántóra, amelyeket fel is égettek, összesen mintegy 6300 aranyforint kárt okozva. 62 A Szántó kifosztásáról hírt adó utolsó oklevél 1468-ból származik, akkor a Kanizsaiak familiárisai rabolták ki a Pethők birtokait és Szántóról több hordó bort vittek el. 63 A felsorolt adatok a késő középkori Szántó anyagi helyzetéről nyújtanak felvilágosítást. A többszöri kifosztás ellenére jómódú település lehetett, ahol az állattartás és főleg a szőlőművelés adhatta a megélhetés nagyobb részét. 1473-ban hídvégi Polányi János vasi alispán, a Kanizsaiak familiárisa azért küldte embereit Szántóra, hogy onnét bort vigyenek el erőszakkal, azonban a feldühödött nép megölte vezetőjüket, Unyani Kún Andrást. 64 A század középső évtizedeiben történt kifosztásokról, erőszakos rablásokról tudósító oklevelek csak futólag említik az először 1440-ben kirabolt templomot. Annak fentebb már említett plébánosa, amint arról már korábban szó esett, 1472-ben is körzeti esperes volt. 65 A település többszöri feldúlása és kirablása annak kiemelt jelentőségét bizonyítja. Ugyanezt támasztja alá az a tény is, hogy 1476-ban gersei Pethő Miklós és János Szántó oppidumot kötötték le annak a pénzkölcsönnek a fejében, amelyet monyorókeréki Ellerbach Bertold özvegyétől, Szécsi Borbálától vettek fel annak a zálogösszegnek a kifizetésére, amellyel Tátika várának és uradalmának fejében a szentgyörgyi Vince családnak és örököseinek tartoztak. 66 A kölcsönt hamarosan visszafizették és Szántó a Pethők birtokában maradt. A 15. század végéről fennmaradt adatok azt bizonyítják, hogy ekkor már feltétlenül Szántó volt a tátikai váruradalom központja. 1490 tavaszán Szántón kelt Szeri Pósa
